A napilapok példányszáma világszerte csökken. Hiába a megszorítások, hiába a bulvárosodás, hiába az elbocsátások, az újságok tőzsdei árfolyama történelmi mélypontra esett. Az amerikai médiaguru szerint a helyzet súlyos – és reménytelen.

„Aki hozzám hasonlóan hosszabb időt tölt az újságok jövőjét taglaló konferencián, nyugtatót fog felíratni magának. Az olvasók és hirdetők az online kiadásokat olvassák, a napilapok részvényei zuhannak” – írja Eric Alterman médiaszakértő a Nationben.

A Metazin is többször beszámolt róla, hogy a napilapok nyomtatott kiadásainak olvasottsága, és vele a reklámbevétel világszerte csökken: az olvasók és a hirdetők egyaránt az online kiadásokhoz pártolnak.

Egy blogger nemrég kiszámolta, hogy júliusban a tőzsdén jegyezett hét legjelentősebb napilap árfolyama történelmi mélypontra zuhant: tíz nap alatt 3,9 milliárd dollárnyit süllyedt, 2008 eleje óta pedig összesen több mint 35 százalékot.

A napilapok tulajdonosai és vezetői kénytelenek takarékossági intézkedéseket bevezetni. A Los Angeles Times újabb 250 alkalmazottól – köztük 150 újságírótól – válik meg. A Boston Globe dolgozóinak bérét 10 százalékkal csökkentették. A Wall Street Journalt közel 50 százalékkal többért árusítják. A Tribune lapcsoport növeli a hirdetések, és csökkenti a hírek arányát, az újságíróknak pedig kvótát vezetett be. A legtöbb lapra jellemző, hogy kisebb méretben jelenik meg, kevesebb hírt közöl, és nagyobb helyet hagy a bulvárnak. A példányszámcsökkenés és a hirdetési bevételek csökkenése hátrányosan érint mindenkit, aki az újságoknál dolgozik – kivéve a vezérigazgatókat: az ő juttatásuk ugyanis a rossz eredmények ellenére sem csökken.

Egyre többen kongatják a vészharangot: mi lesz a demokráciával színvonalas napilapok, objektív tudósítások, tényfeltáró riportok nélkül? A Metazin beszámolt Jürgen Habermas javaslatáról. A tekintélyes filozófus indítványozta, hogy a közszolgálati szerepet betöltő lapokat a közszolgálati rádió- és tévécsatornák mintájára részesítsék állami támogatásban.

Alterman Vartan Gregorian hasonló szellemben fogant felvetését idézi. A neves amerikai értelmiségi felvetette, hogy az egyetemi diákok ösztöndíját ki kellene egészíteni napilap-előfizetéssel. Ez elősegítené, hogy a fiatalok tájékozottabbá váljanak a közügyekben, és az újságok anyagi gondjait is megoldaná. A baj csak az – véli Alterman –, hogy a fiataloknak még ingyen sem nagyon kellenek a napilapok: az újságíró iskolákban ingyen osztogatott lapok halomban hevernek, a diákok arra sem veszik a fáradságot, hogy beléjük nézzenek.

A helyzet komolyságát mi sem jelzi jobban, mint az, hogy még Alterman is tanácstalan: fogalma sincs, hogyan lehetne megmenteni a napilapokat. Csak abban biztos, hogy valamit muszáj lenne tenni értük: „a napilapok megszűnése nagy fenyegetés a demokráciára nézve”. De hogy mi az a valami, arról fogalma sincs.