A legnagyobb lapok szerint antiszemita uszítás. Egy értelmiségi tiltakozó levél aláírói szerint egészséges provokáció. Egy nyolcvanéves francia karikaturista botrányos ügye a Sarkozy-családdal.

„Az öreg humorista szemlátomást nemigen tudja, mit beszél, mindenesetre olyan gondolattársításokkal manipulál, amelyek mindig is a szellemi gyújtogatás eszközei voltak” – írja a Le Monde-ban Bernard-Henri Lévy filozófus.

Siné (polgári nevén Maurice Sinet), a veterán karikaturista július elején arról az egyébként tévesnek bizonyult hírről humorizált lapjában, a radikális baloldali Charlie Hebdóban, amely szerint Sarkozy elnök Jean nevű fia esküvője előtt át akar térni a zsidó hitre. Erre az adna alkalmat, hogy a Darty áruházlánc alapító tulajdonosának örökösét veszi feleségül, aki maga is zsidó. Siné ehhez a következő megjegyzést fűzte: „Ennek a gyereknek aztán van jövője!”

A kommentárt egy televízió műsorban antiszemitának minősítik, majd a Charlie Hebdo főszerkesztője bocsánatkérésre szólítja fel Sinét. Ő ráállna, de közben a lap munkatársai nyilvánosan elhatárolódnak tőle, amire megmakacsolja magát. A főszerkesztő ekkor elbocsátja. Bizottság alakul Siné védelmére, és aláírásgyűjtés kezdődik. Az aláírók baloldali, többnyire radikális értelmiségiek, a legnevesebb Jean-Luc Godard filmrendező. Többen zsidó mivoltukat vagy származásukat is feltüntetik a nevük mellett, így például Siné első felesége is. A karikaturista védelmezői tiltakoznak az ellen, hogy Siné antiszemita lenne, és cenzúrával vádolják az őt elbocsátó főszerkesztőt.

Bernard-Henri Lévy erről úgy vélekedik a Le Monde-ban, hogy a tiltakozók kiforgatják a történteket: nem a főszerkesztőnek van ügye, hanem Sinének. Hogy pedig Siné személy szerint antiszemita-e, édeskeveset számít ahhoz képest, amit leírt. Az pedig egy ősi antiszemita klisé.

Alexandre Adler, a jobboldali Figaro vezető publicistája egyébként fölemlegeti, hogy Sinét egyszer már bíróság ítélte el antiszemita uszítás miatt. 1982-ben, amikor bomba robbant a zsidó üzleteiről nevezetes párizsi Rue des Rosiers-ben, Siné egy rádióadásban antiszemitának mondta magát, és azon kívánságának adott hangot, hogy minden zsidó rettegjen, hacsak nem palesztin-párti. Utóbb bocsánatot kért, és azzal védekezett, hogy részeg volt. Adler ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy legújabb botrányos kommentárjában Siné még a palesztin ürügyet sem alkalmazza az antiszemita hangulatkeltés álcázására.

Bernard-Henry Lévi pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy Franciaországban persze régóta nem szalonképes az antiszemita beszéd, de vannak kivételek. Ilyen a palesztin ügybe csomagolt antiszemitizmus, ilyen az az eset, amikor a tőke valamely reprezentánsáról van szó, és újabban ilyen az is, ha Sarkozy elnököt kell támadni. Az egyébként az antiszemitizmussal nem rokonszenvező baloldaliak közül ilyenkor sokan szemet hunynak az uszítás fölött.