Eddig csak video-, kép- és zenemegosztó oldalak léteztek. Újabban egyre több olyan portál indul, ahová bárki feltöltheti regényeit vagy verseit. Felvirrad a meg nem értett regényírók és a fűzfapoéták napja.

„Miután az internet megváltoztatta a zene- és a filmpiacot, most a könyvpiac van soron” – olvassuk a Süddeutsche Zeitungban.

Internetes olvasókörök már régóta léteznek, és a Google Book projektje több millió könyv digitalizálását kezdte meg. De arra eddig nemigen volt lehetőség, hogy a szerzők az interneten tárják a szélesebb közösség elé műveiket. Bárki feltölthette ugyan verseit, regényeit vagy novelláit a honlapjára vagy internetes közösségi oldalára, de nagyközönségre aligha számíthatott.

A zenekarok már régen felfedezték az internet kínálta lehetőségeket. Számos olyan együttes van, amely a YouTube-ra feltöltött videoklipnek köszönhetően futott be és csinált karriert. Hála néhány új portálnak, a németül és angolul író pályakezdő költők és írók előtt is nyitva áll a lehetőség, hogy az interneten szerezzenek rajongókat – és kiadót.

Műveiket feltölthetik például a readbox.net vagy a BookRix.de oldalára. Az előbbi (egyelőre még csak tesztüzemben működő) portál flash formátumban jeleníti meg a műveket, így azok nem letölthetők és nem nyomtathatók. Ha az olvasónak megtetszik egy regény, megrendelheti a művet hagyományos vagy e-könyv kiadásban. Az oldal nagy segítséget nyújthat a kiadóknak a tehetséges fiatal írók felfedezésében.

Az amerikai WEbook.com nem csak arra nyújt lehetőséget, hogy a kész műveket közzétegyük, hanem a kollektív könyvírásra is. A szerzők részletekben töltik fel a készülő műveket, s az oldal működtetői azt remélik, hogy az írás közben érkező kritikai észrevételek sokat emelnek majd a művek színvonalán.

Az internetes publikálási lehetőség nem csak a reménybeli Nobel-díjas írók előtt nyit új távlatokat. Azok a szerzők is örülhetnek, akiknek könyveit valószínűleg csak kevesen vásárolják meg. Az igény szerinti nyomtatás (print on demand) lehetővé teszi, hogy a könyvekből annyit nyomjanak, amennyit éppen megrendeltek.

Az igazi fűzfapoétákat és a meg nem értett regényírókat pedig valószínűleg az sem zavarja, ha senki nem rendeli meg műveiket: ők már annak is örülnek, ha örökbecsű alkotásaikat az interneten közkinccsé tehetik.