Belgium francia anyanyelvű polgárai nem franciaajkú belgák, hanem belgiumi franciák – jelenti ki a belga államminiszter, és népszavazást javasol arról, hogy csatlakozzanak-e a vallonok Franciaországhoz.

„A parlamentben a flamandok túlsúlyukkal visszaélve sorra leszavazzák a vallonokat. Flandria a választási demokráciát semmibe véve megtagadja a kinevezést szabályosan megválasztott polgármesterektől. A Brüsszel környéki elővárosokban merev nyelvi előírásokkal keserítik meg a franciaajkúak életét” – sorolja a kisebbik belgiumi közösség sérelmeit a Le Figaróban Daniel Ducarme, a brüsszeli kormány államminisztere.

A (szintén Párizsban megjelenő) International Herald Tribune éppen ezzel egy időben közöl terjedelmes cikket arról, hogy Brüsszel Flandriához tartozó francia többségű elővárosaiban a flamand hatóságok csak akkor támogatják a helyi könyvtárakat, ha a könyvek háromnegyede flamand nyelvű. Kevesebb iskolalátogatási támogatást adnak azoknak a gyermekeknek, akik flamand iskolába járnak, mint a francia iskolák diákjainak. Hivatalaikban, sőt, szolgáltató vállalkozásaikban és bankfiókjaikban sem hajlandók francia nyelvű tájékoztatást vagy kérdőíveket adni a polgároknak. És valóban megtagadták a kinevezést egy demokratikusan megválasztott polgármestertől, csak azért, mert francia az anyanyelve.

A franciaajkú politikus ezekre a sérelmekre utalva írja a Le Figaróban, hogy a vallon közösség ennél több megaláztatást már nem hajlandó elviselni.

Eddig főleg flamand politikusok fenyegetőztek Belgium felbomlásával, bár egyelőre a flamandok többsége még nem támogatja a szakadást. Mint a Metazin is beszámolt róla, terjedőben van azonban az a nézet, hogy a tehetősebb Flandriának nem kellene segélyeznie az egykor acéliparáról híres Vallóniát, már csak azért sem, mert a franciaajkúak egy évszázadon át elnyomták a flamandokat, s azóta sem képesek/hajlandók elsajátítani a többség nyelvét.

A franciaajkú közösség szószólói mindezidáig a szövetségi állam fenntartását szorgalmazták. Most azonban Daniel Ducarme arról számol be, hogy a frankofón lakosság 49 százaléka pártolná, ha Vallónia „Franciaországhoz társulna”. Az anyaországi franciáknak pedig egyenesen 60 százaléka fogadná szívesen a vallonokat.

Az éppen lemondott szövetségi kormány államminisztere kifejti, hogy a kulturális identitás erősebb az állampolgárságnál. A vallonok elsősorban franciák, s hogy nem picardiai vagy provence-i, normandiai vagy avignoni franciák, hanem belgiumiak, az másodlagos. Ebből a szempontból másodlagos az is, hogy Belgium francia része a belga szövetségi államhoz tartozik, önállóvá válik, vagy Franciaországhoz társul.

De csak ebből a szempontból másodlagos. A mindennapi életben ugyanis régen létrejött ez a csatlakozás. A vallonok ugyanazokat a tévésorozatokat nézik, ugyanazokba a kereskedelmi láncokba járnak vásárolni, ugyanazokat az árucikkeket veszik, ugyanazoknak a bankoknak az ügyfelei, mint a franciaországiak.

„A nép bölcsességére kell bízni a döntést. Legyen népszavazás.”