A szocialisták azt javasolják, hogy spanyol mintára az önkormányzati választásokon Franciaországban is tegyék lehetővé a szavazást a helyben lakó külföldieknek. De hová lesz akkor az állam és a nemzet? 

„A javaslat a köztársaság oszthatatlanságát zúzná szét. Megszüntetné a folytonosságot, amely a községektől az elnöki hivatalig egységbe foglalja az államot. Fölöslegessé tenné a nemzeti hovatartozás fogalmát, az emberek közötti politikai kapcsot feláldozná a társadalmi kötelék oltárán” – írja a konzervatív párizsi Le Figaróban Robert Redeker filozófus.

A lap annak ellenére közölte a cikket, hogy egyszer már megégette magát a szerzővel. Harcias muzulmán körök ugyanis 2006-ban Redeker meggyilkolására szólítottak fel, miután a Koránra hivatkozva a Le Figaróban kíméletlen fosztogatónak és zsidógyilkosnak állította be Mohamed prófétát. Elismerte, hogy a keresztények is sok hasonló bűnt követtek el, de csak akkor, ha eltértek a Megváltójuk tanításától. A szerkesztőség az al-Dzsazíra televízióban kért elnézést, és levette az írást a honlapjáról.

A szocialisták, akiket most tűz tollhegyre, nyilván nem tesznek közzé térképet a lakása környékéről, mint két éve az életére törő iszlamisták. De a sértés sem olyan súlyos. Redeker mindössze azzal vádolja őket, hogy a feudalizmus korának széttagoltságába akarják visszataszítani Franciaországot.

„Szemlátomást ez felel meg a kor zenéjének: ma a keveredés dicshimnuszát illik zengeni minden téren” – írja keserűen a filozófus, és azzal folytatja, hogy a szocialisták ezek szerint kétlépcsős állampolgárságra gondolnak. Van, aki csak a helyi egységeknek, a községnek, a városnak, a kerületnek, a körzetnek lesz polgára, s van, aki az országnak is. Nyilvánvaló, hogy az alsóbb rangú polgárok azonnal egyenjogúsításukat követelnék.
„És akkor ugyanolyan „együtt érző” demagógiától átitatott kampány indulna érdekükben, mint korábban az illegális bevándorlókért.

Márpedig a francia államot egyetlen politikai közösség alkotja, ami egyben azt is jelenti, hogy a helyi állampolgári jogviszony az országosból fakad.

A javaslat mellett azzal szokás érvelni, hogy a külföldi is részt vesz a helyi életben, fizeti az adót. Csakhogy ezzel nem válik a politikai közösség tagjává. A társadalmi életnek valóban részese lesz, sőt az állam sokféle szolgáltatását és védelmét is igénybe veheti. De a szavazáshoz az kell, hogy az ember a politikai közösség része legyen, ahhoz pedig a nemzethez kell tartozni. Ez viszont nem a társadalmi tevékenységből fakad, hanem érzelmi kötődésből, egész életre szóló elkötelezettségből. Redeker szerint a javaslat csakis a baloldal régi keletű komplexusait tükrözi: a határok, a nemzet gyűlöletét, s végső soron az öngyűlöletet.

Redeker képzett filozófus lévén tudja, hogy a francia forradalom és a német klasszikus filozófia kora óta a tudósok csakugyan megkülönböztetik a politikai államot a polgári társadalomtól, s ezzel összefüggésben a burzsoát a citoyentől. De ha állampolgárság és szavazójog csak a nemzet iránti érzelmi elkötelezettség esetén járna, akkor pusztán a születés jogán senki sem kaphatna állampolgárságot, márpedig ez a tipikus.

Továbbá, ha a nemzetiség a döntő mozzanat, akkor a franciaországi németeket és baszkokat francia nemzetiségűnek kell tekintenünk. (Egyéként többségük annak is tekinti magát.) Ez esetben viszont az állampolgárságból következik a nemzetiség, és nem fordítva. Legalábbis Franciaországban.