Az internetes kritikai szemléket eddig a merészségükért szerették. De a könyvkiadók meglátták bennük a lehetőséget. A kisebbik rossz: nem az ítéletet, csak a hirdetési felületet kell áruba bocsátani. De így is veszélybe kerül a függetlenség.

Egy tavalyi felmérés szerint az amerikai felnőttek kevesebb, mint fele olvas szépirodalmat. Az elmúlt húsz évben az olvasók tábora 20 millió fővel csökkent. Visszaszorulnak a könyvkritikák az újságokban és folyóiratokban.

Egyre népszerűbbek viszont az irodalommal foglalkozó blogok, más néven litblogok. A Village Voice egy brit felmérést idéz. Eszerint a vásárlók közel harmada már litblogok alapján választ könyvet. Ami mindenképpen jobb, mintha csak a mechanikus kritikusokra, vagyis az internetes könyváruházak automatikusan előállított ajánlásaira hagyatkoznának.

A litblogok varázsa a szabadszájúságban és a függetlenséggel járó őszinteségben rejlik. Népszerűséggel azonban a bloggerek sem laknak jól. Hogyan tehet szert egy irodalmi oldal bevételre? Ha könyveket reklámoz. Így azonban a blog legfőbb vonzereje, a függetlenség kerül veszélybe.

A Virtual Book Tour tizenöt blogger szövetségéből jött létre. Minden héten ugyanazzal a könyvvel foglalkoznak. A kiadók és a szerzők fizetnek azért, hogy az ő könyvükről írjanak.

Jessa Crispin, a könyvszajha nem tartja jó ötletnek a Virtual Book Tourhoz hasonló akciókat, mert így olyan könyvekről is jó kritikák születnek, amelyekkel amúgy a kutya sem törődött volna.

Fizetett hirdetések közlését azonban Crispin is megengedi magának. De a reklámért kapott pénz nála egyetlen szerzőt sem menthet meg a lehúzástól. "Aki azt hiszi, hogy egy 90 dolláros hirdetés fejében hajlandó vagyok csupa szépet írni egy könyvről - így Crispin -, az olvasson inkább egy másik litblogot."

Ha erényét talán nem is, de blogját mégiscsak áruba bocsátotta.