Nem biztos, hogy a globalizáció a demokrácia és a piacgazdaság világméretű diadalához vezet. A legnagyobb világcégek például készségesen teljesítik az elnyomó rendszerek vezetőinek nem éppen liberális kívánságait. Sőt, olykor az ilyen rezsimek érdekében lobbiznak nyugaton.

„Vezető amerikai külpolitikai és gazdasági körök széltében-hosszában híresztelik, hogy a globalizáció gazdagabbá teszi a világ országait, s ezen a réven egyben demokratizálja is őket. Valójában a globális nagyvállalatok antidemokratikus értékeket továbbítanak a demokratikus társadalmakba” – írja Clyde Prestowicz a Prospect magazinban.

Az IBM-nek soha nem jutna eszébe, hogy az amerikai kormány gazdasági stratégiájába próbáljon beilleszkedni, már csak azért sem, mert az amerikai kormánynak nincs ilyen stratégiája, és ha azt szeretné, hogy legyen, akkor nagy felzúdulást keltene az amerikai üzleti világban. Kínában azonban az IBM büszkén hirdeti, hogy sikerült végrehajtania ezt a mutatványt.

A Metazin is tudósított róla, hogy a kínai hatóságok milyen szerteágazó internetcenzúrát alkalmaznak, s hogy ebben a nagy számítástechnikai multik milyen készségesen működnek közre, sőt, a rendőrségi adatnyilvántartást szolgáló programokat is nyugati cég szállította. Pedig ha például a Google-t Amerikában kérnék meg arra, hogy cenzúrázza ki keresőjéből a BBC-t, ahogy Kínában tették, nyilván felháborodottan tiltakozna.

A nagy nemzetközi vállalatok kifejezetten szívesen üzletelnek az önkényuralmi rendszerekkel, mert gyorsabb hatósági döntéseket tudnak elérni, ha a felsőbb hatalommal már megegyeztek. Ehhez azonban el kell nyerniük a kormányzat jóindulatát, s ennek bizony megvan az ára.

A multik az Egyesült Államokban nagyhatalmú szereplői a közéletnek. Ügyvédek légióit alkalmazzák; ha kell, pert indítanak a kormány ellen; lobbisták hadát foglalkoztatják; törvénytervezeteket készítenek; választási kampányokat finanszíroznak.

Kínában, Szaúd-Arábiában vagy Oroszországban viszont kérvényezők. Sikerük a hatalom jóindulatától függ. Ezzel magyarázható, hogy érdekellentét esetén minden bizonnyal az önkényuralmi rezsimek érdekeit képviselik, sőt, gyakran az utóbbiak állandó lobbistáiként viselkednek a nyugati világban. Az Üzleti Kerekasztal és az Amerikai Kereskedelemi Kamara például nemhogy politikai ügyekben nem tanácsol Kína elleni szankciókat, hanem még az amerikai termelők érdekeit sértő kínai árfolyam-politika ügyében is azt hangoztatja a törvényhozóknak, hogy aggodalomra semmi ok.

Lehet, hogy a globalizáció az önkényuralmi rendszereket is képes lesz egyszer megváltoztatni, de a multikat máris megváltoztatta.