Az európai anyák egyre kevésbé hajlandók viselni a gyermeknevelés terheit. Ha így megy tovább, Európa lakossága hatvanhét évenként megfeleződik. Néhány országban azonban vannak bíztató jelek.

„Mentsétek meg a világot! Ne szüljetek annyi gyereket!” – idézi rosszallólag a British Medical Journal cikkét a londoni Independentben Paul Vallely. A tekintélyes orvosi folyóirat ugyancsak tekintélyes szerzője, dr. John Guillebaud londoni egyetemi tanár azzal érvel, hogy egy Nagy-Britanniában születő gyermekre százötvenszer annyi üvegházhatásért felelős károsanyag-kibocsátás jut, mint egy Etiópiában születőre. Ha fékezni akarjuk a klímaváltozást, akkor a brit születésszámot kell csökkenteni.

Vallely ezt különc álláspontnak tartja, s inkább a hagyományos felfogással ért egyet, amely szerint Északon a népességfogyás, Délen a túlnépesedés a veszély. De ez sem ilyen egyszerű. Nagy-Britanniában nem olyan aggasztó a helyzet, mint más Európai országokban. Európában átlagban másfél gyermeknek adnak életet a nők, az Egyesült Királyságban viszont 1,8 a termékenységi arányszám. Ez persze elmarad az újratermeléshez szükséges 2,1-től, de több, mint két évtizeddel ezelőtt volt.

Ugyancsak nőtt a születésszám Franciaországban és a skandináv államokban. A szerző ezt részben azzal magyarázza, hogy a férfiak nagyobb részt vállalnak a gyermeknevelésből, részben pedig az állami gyermekjóléti intézmények fejlődésével.

Ahol a hagyományos nemi szerepmegosztás kevesebbet változott, például Dél-Európában, ott az átlagnál jóval alacsonyabb a termékenységi arányszám: Olaszországban például 1,2. Ez annak tudható be, hogy a nők, ha már a munkamegosztáson nem tudnak változtatni, „bébisztrájkba lépnek”.

Japánban hasonló folyamat ment végbe: a női emancipáció elmaradt az általános fejlődés mögött, s a termékenységi ráta zuhant. Ugyanezzel magyarázható, hogy valamennyi „ázsiai kistigris” országban alacsony a születésszám. Kelet-Ázsiában átlagban pont akkora a termékenységi ráta, mint Európában. Kínában politikai lépések következtében csökkent az egy nőre jutó szülések száma 1,8-ra, s India emiatt néhány évtizeden belül megelőzi Kínát népességszám dolgában.

De a gazdagnak egyáltalán nem tekinthető Bangladesben is kevesebb gyermek születik, éspedig két okból. Az apák az olcsó munkaerő miatt odatelepülő textilgyárakba adják dolgozni a lányaikat, s emiatt az első szülés időpontja a 14-15 éves korról a huszadik életévre tolódik ki. Másodsorban pedig a kormány igen erős anyagi ösztönzőkkel igyekszik a lányok iskoláztatását előmozdítani. És csakugyan, ma már több a középiskolákban a lány, mint a fiú. Ez egyúttal recept is lehet a népességrobbanással küszködő afrikai országoknak.

A globális felmelegedés problémájára viszont alighanem másutt kell keresni a választ.