A német szocdemek mai kapitalizmuskritikája nem a marxizmust akarja feleleveníteni. A "kizsákmányolást" elfogadják. Az "elidegenedés" felejtve. A "profit" ellen sincs kifogásuk. Nem kérdőjelezik meg a piacgazdaságot, de szembeszállnak a "sáskatőkével".

"A német politikusok ismét kapitalizmuskritikát gyakorolnak" - idéztük nemrég Robert Menasse Kasszandra-jóslataival kapcsolatban a Die Zeitet.

A kapitalizmuskritika új hullámát Franz Müntefering szocdem pártelnök beszédei és nyilatkozatai indították el. A Die Zeit április 28-i számában megjelent interjú címe: Állam, hol vagy?

A beszélgetés elején a hetilap újságírói, Elisabeth Niejahr és Bernd Ulrich arról faggatják Münteferinget, hogy szokott-e spárgát enni. Igen, szokott. De ha nem engedik be az olcsó lengyel munkaerőt, vagy a német gazdák nem elégszenek meg kisebb jövedelemmel, akkor drágább lesz a spárga... Innentől komolyra fordul az interjú, a pártelnök hangja emelkedetté válik.

Müntefering: Az alacsony bérek körül valami nincs rendben. A bérnek biztosítania kell, hogy meg lehessen élni belőle. Persze presztízskérdések is felmerülnek. Nem szabad előítélettel viseltetni az egyszerű munkával szemben. Minden emberhez méltó munka tisztességes, ha becsületesen és jól végzik.

Zeit: Ön erkölcsi szemrehányással illette a munkahelyeket külföldre áthelyező vállalkozókat. Miért tisztességtelen, ha egy cég a gazdag Dél-Bajorországból a szegény Észak-Kínába helyezi át üzemét?

Müntefering: Németországban vagyok politikus, és a német munkavállalók érdekét kell szem előtt tartanom. És ezt is teszem. Szerintem e nélkül nem működik a demokrácia. Tehát itt akarom tartani a munkahelyeket.

Zeit: Minden német politikus ezt akarja. De Ön erkölcsi érvekre hivatkozik, és azt mondja, hogy bizonyos vállalkozók tisztességtelenek.

Müntefering: Ha valaki cserbenhagyja azt a telephelyet, ahol felnőtt, ahol sokan meggazdagodtak, ahol a munkavállalók otthon vannak, az tisztességtelen.

Zeit: Ön nemzeti morált képvisel.

Müntefering: Nem tagadom.

A java csak ezután jön. Müntefering a Bundestagban "sáskarajnak" nevezte az egyre olcsóbb telephelyek felé vándorló vállalkozásokat, és egy bizalmas listára hivatkozott, amelyen összegyűjtötték a bűnös cégeket. Erre azzal vádolták meg, hogy ez már a náci propagandára emlékeztető uszítás. "Ma sáskák, holnap zsidó patkányok!" - nyilatkozta Michael Wolffsohn müncheni történész. A Die Zeit ezt a témát sem kerüli meg.

Zeit: A "sáskatőke" egy részét a befektetési alapok menedzserei helyezik ki, akik néhány dollárral többet akarnak biztosítani az amerikai nyugdíjasoknak. Mi ebben az erkölcstelen?

Müntefering: Ebben az ügyben is hazánk érdekét képviselem. Olyan vállalkozásokra van szükség, amelyek hosszú távra dolgoznak, és amelyeket nem facsarnak ki vagy adnak el pillanatnyi előnyök érdekében. Ezeket a vállalkozásokat akarom megtartani Németországban. Valahol másutt a világban bizonyára másféle érdekek is léteznek.

Zeit: De a befektetési alapok személytelen menedzserei nem csak rombolnak, például ők nyújtanak kockázati tőkét az innovatív cégalapítóknak. Nem lehetséges, hogy inkább túl kevés van ebből, mint túl sok?

Müntefering: Ahol játszanak, ott nyer is valaki. Az ilyesmin kétségkívül nagyon meg lehet gazdagodni. De ez, ugye, nem szolid vállalkozói munka, hanem pénzügyi spekuláció. Akikről beszélnek, azok nem is vállalkozók, hanem pénzügyi zsonglőrök.

Az igazi botránykő nem a "nemzeti morál" vagy a "sáskatőke", hanem az egyértelmű állásfoglalás a szociális piacgazdaság mellett: "Jelenleg - mondja Müntefering - nem lehet feloldani a feszültséget a határokat nem ismerő piac és a nemzeti határok között működő állam között. Nincs világkormány. De a nemzetállam és az EU azért nem tehetetlen, harcolniuk kell, különben felmorzsolódik a szociális piacgazdaság."

Hans-Peter Bartels szocdem Bundestag-képviselő most tavasszal megjelent könyve, a Victory-kapitalizmus egy új harmadik utat jelöl ki. Jelenleg az SPD érvényes programja, az Agenda 2010 számít harmadik útnak. Bartels útja valahol az Agenda 2010 és az Attac között vezet. Müntefering pártelnök szavaiból azonban arra lehet következtetni, hogy a hivatalos harmadik út nyomvonala is könnyen megváltozhat.

A szocdem képviselő a pártelnök szellemében, nem kevésbé határozottan, de árnyaltabban fogalmaz. A mértékvesztés, a radikalizmus Bartels szerint a kapitalistákat, pontosabban az "ökonomista ideológiát", a "politizáló tőkét" jellemzi.

"Tudományt és politikát, hadsereget és médiát, családi és közösségi életet, mindent a legújabb divat szerinti gazdasági racionalitás kaptafájára akarnak húzni - írja a Die Weltben pár napja megjelent cikkében Bartels. - A gazdasági szféra primátusának tana arrogáns, és ami ennél fontosabb, diszfunkcionális. Schumpeter joggal hívta fel a figyelmet annak idején a kapitalizmus gazdaságon kívüli forrásaira. Nincs termelés reprodukció nélkül. A politizáló tőke keresztes háborúja az állam ellen a modern, globálisan versengő kapitalizmus létfeltételeit veszélyezteti. A neokapitalista hitvallásnak az a tétele, miszerint minél kevesebb állam van, annál jobb, nem a tapasztalaton, hanem egy ősrégi ideológián alapul."

Ideje a diadalmaskodó gazdasági elit orra alá dörgölni a látványos csődöket és a tragédiákat, amelyeket az elszabadult spekulatív tőke irracionalitása okoz - véli Bartels. - Gondoljunk csak az Enronra! Az sem kelt túl jó benyomást, hogy a tömeges elbocsátások, a bérdömping idején egyre szédítőbb magasságokba emelkedik a menedzserek jövedelme.

A munkavállalók és a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a betegek - folytatja a szocdem képviselő - már meghozták az áldozatot, hogy "javuljanak a versenyképesség feltételei". Most a gazdaságon a sor. A frankfurti tőzsdeindexet meghatározó harminc óriáscég idén 40 százalékkal több osztalékot fizet, mint 2004-ben. És hol vannak az új munkahelyek, mikor emelkednek a reálbérek?

A Victory-kapitalizmus recenzense azt írja a berlini Tageszeitungban, hogy Bartels gondolatmenete "kiegyensúlyozott, a választási kampányban és a gyakorlati megvalósítás során egyaránt alkalmazható".

Hogy alkalmazzák-e majd, nem tudni. De egyvalamit máris elért a szerző a TAZ szerint: "Megint okot adott a kapitalistáknak, hogy gyűlöljék a szocikat."