Isten és a tudomány viszonya rendkívül ellentmondásos – véli az amerikai humorista, s hozzáteszi, hogy még ez a szerencse.

„Hogy Isten mivel foglalkozik, arról van némi fogalmam. Hogy a tudósok mivel, arról sejtelmem sincs” – írja a Search magazinban Patrick Jake O'Rourke, Amerika egyik legismertebb politikai humoristája, aki azon kívül, hogy rendszeres szerzője az Atlantic Monthly magazinnak és más vezető folyóiratoknak, gyakran szerepel rádió- és tévéműsorokban, továbbá a libertárius Cato kutatóintézetnek is munkatársa.

A tudósokról O’Rourke csak annyit tud, amennyit a filmekben látni, annak alapján pedig nem állapítható meg egyéb, mint hogy a látványtervezőik egyre tehetségtelenebbek. Korábban ugyanis a fehér ruhás filmszereplők kezében mindenféle anyagok füstölögtek és bugyborékoltak, a mai filmek tudósai viszont közönséges számítógépen dolgoznak.

O’Rourke csak egyvalamiben biztos: a tudományhoz több hit kell, mint a valláshoz, a hit ugyanis akkor szükséges, ha nincs bizonyíték, márpedig arra igenis van bizonyíték, hogy fizikából többen buknak meg, mint hittanból. Ráadásul a tudósok hiába mondják, hogy kísérletileg képesek bizonyítani állításaikat. Hiszen normális ember egy kukkot sem ért a beszédükből, vagyis a bizonyíték tekintetében a tudósba vetett hitére kénytelen hagyatkozni. Ha pedig választani kell, hogy kiben higgyünk, Istenben, vagy az emberben…

Szerencsére nem kell, hiszen a vallás és a tudomány ugyanazt állítja: a világ egyértelmű szabályok szerint működik, és e szabályok megismerhetők. Persze, ha így van, hát mégiscsak könnyebb hinnünk Istenben, mint a szerves kémiában. Hiszen ha szabály van, akkor alkotó is van. Ezzel szemben ahhoz, hogy valaki nitroglicerint keverjen és felrobbantson valamit, nem kell nagy vegyésznek lenni.

A tudományba vetett hit csak egyetlen téren erősebb, mint az istenhit: amikor rettegni kell. Isten előtt nem reszketnek a hívők, mint a nyárfalevél, ezzel szemben viszont nagyon is félnek a klímaváltozástól, amit a műszaki haladás állít elő, a genetikailag módosított szervezetektől, valamint az Iránban és Észak-Koreában készülő gombafelhőktől.

Igaz, van, aki attól tart, hogy vallási túlbuzgóságban szenvedő emberek elpusztítják a világot. Szerencsére azonban Isten a túlbuzgókat úgy teremtette meg, hogy ne legyenek képesek a logikát, a józan észt és más hasonlókat alkalmazni. Ezért hát pusztító munkájukban a tudósokra szorulnak. Mivel azonban a tudósok nem értik a túlbuzgó hívők beszédét, ebből sohasem lesz semmi.

„A tudomány és a vallás mégsem egészen összeegyeztethető, és még ez a szerencse.”