A baloldalt a gazdaságpolitikában immár nemigen lehet megkülönbözetni a jobboldaltól. Azért az ideológiai különbségek fennmaradtak, így a választásnak még mindig van értelme.

„Marx óta egészen a legutóbbi időkig nagyon is egyértelműnek tetszett, mi a különbség a baloldali és a jobboldali gazdaságpolitika között. Nagyjából az, hogy az egyik a munkavállalók, a másik a munkaadók érdekeit képviselte. Ez a különbség napjainkban egyre inkább elhomályosul” – írja Eulàlia Solé baloldali katalán szociológus a legolvasottabb barcelonai napilapban, a La Vanguardiában.

Példaképpen megemlíti, hogy Nicolas Sarkozy francia elnök jobboldali kormánya adót vetett ki a tőkejövedelmekre, és ebből finanszírozza majd az úgynevezett aktív szolidaritási járadékot, amellyel az alacsony fizetéseket egészítik ki. Eulàlia Solé szerint ilyen jövedelemátcsoportosításra azelőtt csakis baloldali kormányok szánták el magukat. Igaz, hogy a francia kormány szándékai szerint a járadékkal egyúttal a munkaadókat is támogatják, akik ily módon olcsóbban jutnak munkaerőhöz.

Ugyancsak baloldalinak számított volna korábban az Egyesült Államokban újabban dívó eljárás, amelynek az a lényege, hogy az állam felvásárolja a bajba jutott bankokat. Ezt a példát is vitathatnák az érdekeltek, hiszen akár klasszikus jobboldali politikának is nevezhető volna, hogy közpénzből mentik meg a felelőtlenül hitelező pénzintézeteket. De Eulàlia Solé itt nem is a jobboldalhoz, hanem a híres amerikai kis állam párti libertarizmushoz hasonítja a baloldalt, mondván, hogy ez a szembeállítás is idejétmúlt.

Végül említ egy spanyolországi példát is. A kormány elvetette a munkaügyi és bevándorlási miniszter tervezetét, amely megnehezítette volna a külföldiek spanyolországi munkavállalását. Illegálisan Spanyolországban tartózkodó külföldiek hivatalosan nem vállalhatnak munkát, viszont hazájukban köthetnek spanyolországi munkaszerződést, és ilyen esetben bebocsátást nyernek. Ezt a lehetőséget akarta megszüntetni a miniszter, mivel Spanyolországban jelentős feszültséget okoz, hogy a munkavállalóknak immár csaknem kilenc százaléka külföldi. Elvben a baloldalnak nemzeti hovatartozástól függetlenül a munkavállalók mellett kellene állnia, mégsem a baloldal tiltakozott. A szocialista kormány az olcsó munkaerőre vágyó munkaadók óhaját teljesítette, amikor útját állta a készülő szigorításnak.

Azért mégsem mindegy, hogy választások idején a baloldalra szavazunk-e vagy a jobboldalra, csak éppen a különbség nem a gazdaságpolitikában, hanem ideológiai téren keresendő. A baloldal támogatja a melegek házasulási és örökbefogadási jogát, az abortuszt, az aktív (bár szabályozott) eutanáziát, a jobboldal nem. 

„A gazdaságnak viszont nincs bal- és jobboldala: egyetlen arca van” – vélekedik Eulàlia Solé.