Senki sem gondolhatja komolyan, hogy éppen az ő szavazata fog dönteni, mégis minden egyes alkalommal milliók járulnak az urnákhoz, sőt gyakran a biztos vesztesnek látszó jelöltre is tömegével szavaznak az emberek. A pszichológusok többféle magyarázattal is szolgálnak.
„Egyesek szerint a szavazás az önzetlenség megnyilvánulása, mások szerint a megszokásé, megint mások éppen az egocentrikus embert látják a szavazóban” – írja Christopher Munsey a Monitor on Psychology hasábjain.
A választó olykor egyszerűen az önkifejezés lehetőségét keresi. A legutóbbi elnökválasztáson Floridában egy volt elítélt háromszor is végigállta a sort a két gyermekével, mert csak harmadszorra sikerült elismertetnie, hogy mellékbüntetése lejárt, és már gyakorolhatja állampolgári jogait. Emberünk a szavazással azt fejezte ki, hogy teljes jogú tagja a közösségnek. Az identitását, a hovatartozását juttatta kifejezésre.
Sok kutató úgy véli, hogy a szavazáson való részvétel egyik mozgatórugója az önzetlenség lehet. Az 1994-es amerikai képviselőházi és szenátusi választásokról készült felmérés anyagából az olvasható ki, hogy akik a különféle kérdésekre válaszolva önzetlenségről tettek tanúbizonyságot, azok közül az átlagnál jóval többen vettek részt a választáson. A hipotézist később kísérletileg is igazolták: akik önzőnek bizonyultak egy kísérleti játékban, azok közül feleannyian mentek el választani, mint az önzetlenek közül.
Vannak olyan emberek is, akik a statisztikai valószínűséggel mit sem törődve úgy érzik, hogy szavazatuk igenis számít. Ezek a választók arra gondolnak, hogy mit éreznének akkor, ha nem mennek el szavazni, és jelöltjük vesztene, illetve elképzelik a jó érzést, ami akkor tölti majd el őket, ha szavaznak, és jelöltjük győz.
Az ilyen típusú szavazó egy másik válfaja egocentrikus megfontolás miatt véli úgy, hogy szavazata számít. Legalább is a pszichológusok egocentrikusnak tartják azt az elképzelést, amit „a szavazó önbecsapásának” neveznek, s amely abban áll, hogy a választópolgár a maga cselekedetét a többi olyan polgárra is kivetíti, aki ugyanazt a jelöltet támogatja. Vagyis úgy érzi, ha ő elmegy, azzal valamiképp az illető jelölt egész tábora megmozdul.
Van olyan megfigyelés is, amely szerint az embereket az vezérli az urnákhoz, hogy valamilyen társadalmi elvárást teljesítsenek. Kísérletileg igazolták, hogy a polgár hajlamosabb leadni szavazatát, ha mások is megtudják, elmegy-e szavazni vagy sem. Ezen kívül a kutatók még örökletes elemet is felfedezni vélnek a választáson való részvételben.
Munsay azért tartja fontosnak a kérdést, mert ha megtalálják rá a választ, akkor azt is tudni fogják, hogyan lehet az állampolgárokat nagyobb részvételre ösztönözni. A demokrácia minősége ugyanis attól is függ, hogy minden lényeges állampolgári csoport részt vesz-e benne.