A tekintélyes közgazdász szerint a hitel- és pénzpiaci válsággal lezárul a több, mint három évtizede tartó konzervatív gazdasági ciklus. Az állami szerepvállalás növekedésével azonban nem járunk rosszul.

„A gazdasági ciklusváltásokat piaci válságok okozzák. A liberális gazdaságpolitikai ciklusokat konzervatív váltja, aztán újra liberális időszak következik” – írja Robert Skidelsky közgazdász, a háromkötetes Keynes-monográfia szerzője a Die Weltben.

A múlt század első felében a gazdasági világválság megfékezéséhez, a háború megnyeréséhez és a virágzó béke megteremtéséhez rendkívüli állami beavatkozásra volt szükség.  A New Deal ebben a szellemben fogant.

Amikor már nem volt szükség keynesiánus intervencióra, a nyugati társadalmak visszatértek a konzervatív közgazdaságtanhoz és értékekhez: a dereguláció és a privatizáció politikájához. A lassuló gazdasági növekedést és az emelkedő inflációt az állami szerepvállalás csökkentésével igyekeztek orvosolni. A korszak meghatározó közgazdásza a libertárius Milton Friedman, a szabadpiac bajnoka volt. A korszak jelszava pedig a piaci önszabályozás. A konzervatív közgazdaságtani doktrína hívei azt gondolták, hogy az állami beavatkozástól mentes szabadpiac stabil.

Skidelsky szerint a hitelpiaci válság a konzervatív ciklus lezárultát jelenti. „Amikor a magára hagyott pénzügyi rendszer csődöt mond, új ciklus kezdődik.” Egyik pillanatról a másikra világossá vált, hogy a piac önszabályozó ereje mégsem mindig hatékony. Mint arról a Metazin is beszámolt, Bush elnök – aki korábban folyamatosan azt hangoztatta, hogy az állami beavatkozás csak súlyosbítja a gazdaság bajait – most úgy nyilatkozott, hogy az amerikai gazdaság összeomolhat, ha nem dobnak mentőövet a csőd szélére került bankoknak. Az eddig az állami beavatkozás minden formája ellen tiltakozó konzervatívok Amerikától Nagy-Britanniáig kiálltak a bajba került bankoknak nyújtott állami támogatás fontossága mellett.

A jövőt illetően Skidelsky alapvetően optimista. Nem gondolja, hogy a történelem ismételné önmagát: a mai pénzügyi rendszerben megvan rá a lehetőség, hogy elkerüljük az 1929-eshez hasonló válság kialakulását. Nyilvánvaló, hogy a következő évek, évtizedek gazdaságpolitikájában sokkal nagyobb lesz az állami szerepvállalás jelentősége. Ez azonban Skidelsky szerint egyáltalán nem baj. A statisztikák ugyanis azt támasztják alá, hogy a hetvenes évekig a magas állami szerepvállalás ellenére jobban teljesítettek a nyugati gazdaságok, mint a friedmani kisállam-párti konzervatív gazdaságpolitika éveiben. Ráadásul a nagy állami szerepvállalás idején a társadalmi különbségek is kisebbek voltak.