A politikai stratégák a zöld mozgalmakra nézve is le akarják vonni a demokraták tavalyi elnökválasztási kudarcának tanulságait. Nem a globális felmelegedés ellen, hanem a világ megmentésért kell harcolni.
Michael Schellenberger, a Breakthrough Institute vezetője és Ted Nordhaus, a demokrata elnökjelölt, Kerry egyik közvélemény-kutatója októberben nagy feltűnést keltő előadást tartott egy konferencián. Az environmentalizmus halála - ez volt a hangzatos cím.
"Az environmentalizmus felett eljárt az idő, meg kell szabadulni az ellenőrzés nélkül elfogadott feltevésektől, az idejétmúlt elképzelésektől - mondták. - Az environmentalizmusnak ki kell múlnia, hogy valami új születhessen."
A zöld mozgalmak azért kerültek váláságba - állapítja meg a két politikai elemző -, mert rossz stratégiát követnek. Nem a környezetszennyezés emberi életminőséget rontó hatásaira hívják fel a figyelmet, hanem magáért a természetért aggódnak. Baljós próféciáikkal a frászt hozzák mindenkire, mintha az embereknek nem lenne elég baja.
Schellenberger és Nordhaus a tavalyi amerikai elnökválasztási kampány tanulságaira emlékeztetnek. Azokra a tanulságokra, amelyeket George Lakoff vont le Ne gondolj az elefántra! című könyvében.
Megfelelő hívószavakat kell választani. A globális felmelegedés elleni harcot célszerűbb a "világ megmentéséért vívott harcként" meghatározni.
Fontos az is, hogy a környezetvédelem (illetve a világ megmentése) pozitív színben tűnjön fel. Nem az energiatakarékosságról kell prédikálni, hanem inkább azt kell mondani, hogy a környezetbarát energiaipar új munkahelyeket teremt és erősíti a nemzetbiztonságot.
Az ilyesmit mindenki szívesen hallja. Ki fordulna szembe egy olyan kezdeményezéssel - kérdezték szónokiasan a szerzők egy későbbi nyilatkozatban -, amely nemcsak a világot menti meg, hanem még új munkahelyeket is teremt?
Schellenberger és Nordhaus nagy felzúdulást váltott ki zöld körökben.
Carl Pope, a Sierra Club igazgatója szerint a javasolt stratégia nem viszi előre a környezetvédelem ügyét. Nem növeli a zöldek népszerűségét, ha haláluk hírét keltik.
John M. Meyer abbeli aggodalmának ad hangot a Dissentben, hogy az ilyen heves kritika megosztja és gyengíti a mozgalmat.
A megosztás szándéka nem is állt távol Schellenbergertől és Nordhaustól. Azt remélték, hogy a botrány és az azt követő vita felhívja a figyelmet a környezetvédőkre.
Az elmúlt hónapok fejleményei igazolni látszanak a stratégiát. A két fiatal elemző mindenesetre máris a figyelem középpontjába került.