A tömeg fokozatosan elpártol a nyomtatott újságoktól. De a közügyek iránt érdeklődő elitnek szüksége van megbízható sajtóra. Ha a lapok nem akarnak ennél többet markolni, de ennyit igen, akkor fennmaradhatnak.

„Az újságoknak akkor lehet jövőjük, ha minden erőforrásukat olyan tartalom előállítására koncentrálják, amelytől természetes közösségi befolyásuk fenntartását remélhetik” – írja az American Journalism Review-ban Philip Meyer újságíróból lett egyetemi tanár, az Eltűnőben a napilap, avagy hogyan mentsük át az újságírást az információs korba című könyv szerzője.

Az új évezred azzal kezdődött, hogy az újságok példányszáma meredeken csökkent. A szerkesztőségek elbocsátásokra kényszerültek, megpróbálták harsányság dolgában felvenni a versenyt a bulvárral, de mindhiába. Visszhang nélkül maradt Jürgen Habermas filozófus javaslata, hogy a közszolgálati média mintájára állami szubvenciót kapjanak a komoly lapok.

Ha az elmúlt évtized példányszám-csökkenése számtani haladvány szerint folytatódna, akkor 2043 áprilisában dobná a papírkosárba az utolsó, immár egy példányban megjelenő újságot az utolsó olvasó. De persze a csökkenés sokkal előbb érne el akkorra mértéket, hogy a nyomtatásnak már semmi értelme sem lenne – írja Meyer professzor feltételes módban, mert hogy lát kiutat a válságból.

Az újság ugyanúgy nem veheti fel a versenyt az internettel, ahogyan a valamikori kikiáltó sem versenyezhetett a nyomtatott sajtótermékkel. Gyorsabban terjed, olcsóbb, és növekedésének gyakorlatilag nincs pénzügyi korlátja.

Az általános válság azonban nem sújtotta a szaklapokat. Elsősorban az egyszerre mindenféle tartalmat nyújtó napilapok voltak az áldozatok. A hetilapok már jobban bírták a nehézségeket, a havilapok még jobban.

A napilapok mégis fenntartják a témák teljes választékát, miközben a minőséget egyre lejjebb szállítják, mivelhogy egyre kevesebb a pénzük. Nem kifizetődő stratégia, ugyanis az igénytelen közönséget célozza meg, holott az már régen elhagyta a napilapokat.

Ehelyett a szerkesztőségeknek a lap lényegére kellene koncentrálniuk, az elemzésre, az értelmezésre és a tényfeltárásra. Nyomtatásban nem jelennének meg naponta, viszont állandóan frissítenék a tartalmat a világhálón.

Csakhogy a stratégiaváltásra rendelkezésre álló idő egyre rövidebbre zsugorodik, ha ugyan még nem futottunk ki belőle.

Az apróhirdetést Amerikában a sokkal olcsóbb és hatékonyabb online vállalkozások hódítják el, pedig ez adja már a napilapok bevételének csaknem felét. És a tartalomszolgáltatásban is új vetélytársak jelentkeznek a neten. Azt kell megvizsgálni, mi az, amit mások nehezen tudnak átvenni. A vasút azért maradhatott fenn, mert arra koncentrált, amit nem tudnak tőle elorozni: a homogén termékek nagy távolságú szállítására.

A lapoknál ennek a közösségi befolyás felel meg. A közönség művelt és tájékozott részének szüksége van megbízható, ellenőrzött információra, amelynek alapján meg tudja ítélni a rá zúduló információ valóságtartalmát, a reklámtól a politikai propagandáig. Attól, hogy a lapok erre a közönségre szűkítik le hatókörüket, a demokráciát még nem éri kár. Innen ugyanis a tájékoztatás tovább sugárzik az újságot nem olvasókhoz. Paul Lazarsfeld amerikai társadalomkutató csaknem hetven éve mutatta ki, hogy az információ több lépcsőben terjed.

A lapoknak a megbízhatóságra és a szellemi elitközönségre kell koncentrálniuk, ha fenn akarnak maradni. Ha nem így tesznek, mások állnak majd a helyükre.