Afganisztánnal eddig minden nagyhatalom hiába próbálkozott. A külföldi beavatkozások történetéről szóló könyv olvastán a brit publicista nem lát kiutat az afgán mocsárból.

„Azért vagyunk Afganisztánban, mert ott vagyunk, és azért vagyunk ott, mert ott vagyunk” – foglalja össze John Sweeney, a neves baloldali brit újságíró egy Afganisztánról szóló könyv tanulságait. Úgy véli ugyanis, hogy a nyugati vezetők, akik csapatokat küldtek Afganisztánba, már nem látják a célt.

A könyv szerzője, David Loyn (Sweeney kollégája a BBC-nél) maga nem vonja le e sötét következtetést, csupán alapos képet ad arról, miként keveredtek sehová sem vezető háborúskodásba Afganisztánban előbb a britek, majd a szovjetek. A maga idejében mindkét hatalomnak megvoltak az eszközei ahhoz, hogy Afganisztánnál nagyobb országokat is megszálljanak, az afgánok földjén azonban egyikük sem boldogult. Sweeney érzékletes részleteket idéz a könyvből, például azt, hogy miként pusztult el egyetlen ember kivitelével a tizenhatezer főnyi brit expedíciós haderő 1842-ben, s hogyan fulladt kudarcba minden későbbi megtorlás és rendteremtés. És mint kiderül, nincs új a Nap alatt. Az afgánok a Koránból vett idézetekkel indították fiaikat harcba a hitetlenek ellen – ugyanazokkal az idézetekkel, amelyeket Oszama bin Laden üzeneteiben olvashatunk. Az angoloknak száz évvel ezelőtt öngyilkos merényletekkel is akadt dolguk. A Szovjetunió nem tanult a példából, és szintén rajtavesztett.

Tanultak-e a mai nyugatiak? Sweeney szerint nemigen. Ugyanolyan idegenkedve fogadja őket a lakosság, mint kétszáz év óta minden nyugati behatolót. David Loyn leírja a könyvben, hogy a tálibok szervesen kapcsolódnak a helyi társadalomhoz, kézben tartják a törzsek közügyeit, és nagy tiszteletnek örvendenek. Igaz, kegyetlen terrorrendszert tartottak fenn, amíg uralmon voltak, de előttük a teljes önkény és fejetlenség uralkodott a szovjetek kivonulása után. Ugyanakkor Sweeney úgy látja, hogy a nyugatiaknak nemigen van más választásuk, mint hogy az országban maradjanak. Ha ugyanis kivonulnának, nem kétséges, hogy a tálibok egykettőre átvennék a hatalmat, és az al-Kaida ismét megvethetné a lábát Afganisztánban.

Ma Nyugaton érik a gondolat, hogy ki kellene egyezni a mérsékelt tálibokkal. A baj csak az, hogy hét évnyi háború után, amelyben az amerikai hadsereg igyekezett minél több tálibot foglyul ejteni vagy megölni, egyáltalán nem biztos, hogy a tálibok is tárgyalóasztalnál szeretnék folytatni a vitás kérdések rendezését. „A tálib vezetésnek nem áll érdekében tárgyalni, hiszen nyerésre áll – nyilatkozta a Wall Street Journalnek Seth Jones Közel-Kelet szakértő.

„Van-e megoldás erre a helyzetre? – teszi fel a kérdést Sweeney. – Valószínűleg nincs.”  A legelején még meg lehetett volna próbálni, hogy a tálibokat leválasszák az al-Kaidáról. Most már késő.