A legendás kémhős ismét feltűnt a filmvásznon, de Amerikának az igazi világban is nagy szüksége volna a 007-es ügynökre, mert külpolitikájának meghatározásához elengedhetetlen lenne, hogy a világ különböző pontjain bepillantást nyerjen néhány titokba.

„Ideát, a valóság világában a hírszerző közösségnek égető szüksége lenne egy szuperkémre, hogy megoldhasson néhány rejtélyt” – írja a Foreign Policy magazinban Jerome Chen annak kapcsán, hogy elkészült az új James Bond-film.

A szerző a kémszervezet vezetőjének szerepébe képzeli magát, amint épp egyik feladatot adja a szuperkémnek a másik után.

James Bondnak mindenekelőtt azt kellene kiderítenie, hogy az ismert hidrogénbomba tulajdonosokon kívül akad-e más ország is, amelynek fegyvertárában szerepel a H-bomba. 

John Spike, a hírszerzési témákra specializálódó GlobalSecurity.org portál igazgatója úgy véli, hogy a H-bomba titka már régen nem csak a legfejlettebb technológiával rendelkező országoknak elérhető. A műszaki és a számítástechnikai háttér ma szinte bárki számára hozzáférhető, és az alapanyag, például az uránium, a plutónium és a tritium minden valamire való nukleáris reaktorban előállítható. A részben zajló, részben fenyegető regionális konfliktusok méretezéséhez hasznos volna tudni, India, Pakisztán és Észak-Korea közül melyiknek van már hidrogénbombája.

Ha ez megvolna, máris jöhet a következő feladat: be kell épülni a kínai haditengerészetbe, és ki kell fürkészni, mire képes ma és mire készül a jövőben a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg a világ tengerein.

A kínai katonai költségvetés összege meredeken emelkedik, és különös figyelmet keltett, hogy a haditengerészetet partraszálló járművekkel, valamint harckocsik és páncélozott szállítóeszközök befogadására alkalmas hadihajókkal látták el. Nyilvánvaló a következtetés: Kína fel akar készülni arra, hogy esetleg megszállja Tajvan szigetét.

Kideríteni azt kellene, hogy vajon készül-e Kína repülőgép-hordozók rendszeresítésére is. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a nyílt tengereken is kihívást intéz az Egyesült Államokhoz. Máris nyugtalanító, hogy a haditengerészet kórházhajókat szerez be: eszerint Kína a partjaitól távolabb eső hadszíntéren zajló ütközetekre készül fel.

Ha Bond erről a küldetésről is épségben hazatér, akkor az orosz földgázipar nagyjainak bizalmába kell férkőznie, és ki kell puhatolnia, milyen terveik vannak Közép-Ázsiában és hogy állnak ezek megvalósításával.

Az orosz gáz ugyanis a hazai szükségletek kielégítésére is csak igen szűken elegendő, s közben a Gazprom Európa földgáz-szükségletének egyötödét képes fedezni, persze a kazah, az üzbég és a türkmén gázmezőkről. Ezek az országok eddig csak Oroszországon keresztül tudták eljuttatni a gázt a felvevő piacokra, s egyedül Kínának sikerült olyan gázvezetéket építenie, amely nem orosz földön vezet át. A Nyugat hasonló terveket dédelget, de ezeknek realitása nagymértékben attól függ, milyen hadállásokat tudott már kiépíteni a Gazprom Közép-Ázsiában.

Az ezután következő küldetés különösen veszélyes volna: James Bondnak azt kellene kiderítenie, mely pastu törzseket lehetne szembefordítani a tálibokkal az afgán-pakisztáni határon. A hegyi törzsek között a tálib ellenállás úgy él, mint hal a vízben. De biztosan vannak érdekellentétek, amelyek kívülről nem látszanak. Biztosan akadnak törzsi vezetők, akiket pénzért vagy más előnyökért cserében át lehetne állítani a szövetségesek oldalára. Azt kellene felderíteni, hogy kik ők. Irakban a helyi társadalom szövetének elemzése sokat segített abban, hogy jelentős szunnita erő fordult szembe az al-Kaidával.

Ha James Bond ezzel az életveszélyes feladattal is elboldogul, márpedig efelől nem lehet kétség, akkor jöhet az utolsó, nem kevésbé embert próbáló küldetés: meg kell tudnia, ki fogja követni Kim Dzsong Ilt Észak-Korea élén, miután a „kedves vezetőt” egy vagy több súlyos szélütés érte.

Ken Gause, az amerikai szárazföldi hadsereg stratégiai kutatóintézetének munkatársa, aki a CNA agytröszt keretében a Pentagon számára készült tanulmányok egész sorában is közreműködött, azt tartja a legvalószínűbbnek, hogy Kim Dzsong Il halála vagy teljes munkaképtelensége esetén kollektív vezetés alakul, valószínűleg a Nemzetvédelmi Tanács tagjaiból, amelynek persze Kim a vezetője. A dinasztikus utódlás azért valószínűtlen, mert a legnagyobb fiú kegyvesztett lett, amikor titokban Japánba akart osonni, hogy meglátogassa a Disneylandet, a két kisebbik fiú pedig még gyermek.

Nem tudni, kik lesznek változás esetén a szűkebb vezetés tagjai, és azt sem tudjuk, melyiküktől milyen magatartás várható. Éppen ezt kellene megtudnia a 007. számú ügynöknek.

Nem biztos, hogy ez az elképzelés közelebb van a valósághoz, mint a legújabb James Bond-film, de annyit megtudhatunk belőle, hogy mi okoz most különösen nagy fejtörést  washingtoni hírszerző körökben.