Dél-Afrikában a kormány éveken át babonás hiedelmeket táplált az AIDS-szel kapcsolatban, és elmulasztotta a fertőzöttek kezelését. Elnökváltás kellett a változáshoz.

„A Harvard Egyetem kutatóinak becslése szerint Dél-Afrika 365 ezer ember életét menthette volna meg az új évezredben, ha hajlandó lett volna antivirális szerekkel ellátni az AIDS-betegeket, és gyógyszert adott volna a fertőzött terhes asszonyoknak, hogy ne adják tovább a betegséget a magzatuknak” – tudósít Celia W. Dugger a New York Timesban.

A tanulmány szerzői egyértelműen Thabo Mbeki elnököt teszik felelőssé több százezer ember haláláért, minthogy az államfő nem volt hajlandó elismerni az AIDS vírusos eredetét, és nem fogadta el, hogy antivirális szereket kell alkalmazni a járvány megfékezése érdekében.

Mióta szeptemberben Mbeki távozott a hatalomból, megváltozott a helyzet. Leváltották az egészségügyi minisztert, akinek az volt az álláspontja, hogy az AIDS-et fokhagymával, citromlével és céklával kell kezelni. Orvosság csak a betegek 23 százalékához jutott el (nyugati segélyszervezetek jóvoltából), miközben a szomszédos Botswanában az AIDS-esek csaknem háromnegyedét kezelték az orvostudomány előírásai szerint. Az ár 335 ezer felnőtt és 30 ezer csecsemő élete volt. Ma a világ egyetlen országában sincs annyi AIDS-beteg, mint Dél-Afrikában (5 millió 700 ezer), és sehol sem oly magas az AIDS-esek aránya az összlakossághoz képest (csaknem egy az öthöz).

A Metazinban is olvasható volt, hogy az afrikai felszabadító mozgalmakból létrejött kormányzatok sokkal inkább a vezérelv alapján működtek, semmint a demokrácia szabályai szerint. Dél-Afrikáról is szó volt az elemzésben, és ugyanez a jelenség mutatkozott meg az AIDS (félre)kezelésében is. Jaj volt annak, aki szembe mert szegülni a hivatalos állásponttal. Nelson Mandela, az új Dél-Afrika legendás első elnöke 2002-ben megpróbálta, de a vezetők egymással versengve hurrogták le és szégyenítették meg a nyilvánosság előtt, hogy kivívják Mbeki jóindulatát.

Az elnöki hivatal alaposan leteremtette Malegapuru Makgoba immunológust is, aki a kormány által összeállíttatott 1500 oldalas tudománytalan dokumentációt kommentálva figyelmeztette Mbeki elnököt, hogy Dél-Afrika köznevetség tárgya lesz, és ismét a világ páriájává válik, ha nem hisz a tudósoknak. Az elnöki hivatal erre megvádolta a professzort, hogy az ország elnökével szemben a nyugati tudomány rasszista eszméinek szolgálatába szegődik. A hivatal ugyanis mérgezőnek minősítette a vírusellenes szereket, és terjesztésükről az volt a véleménye, hogy kizárólag a profitéhes imperialista nagyvállalatok érdekeit szolgálná. Rasszizmus azért kerülhetett szóba, mert a kormányzat szerint az AIDS-ellenes kampánnyal a Nyugat az afrikai embert akarta lejáratni, úgymond, szexuális telhetetlensége miatt.

A mostani átmeneti időszak után jövőre valószínűleg Mbeki ellenfele, Jacob Zuma lesz az államelnök, s bár elvben kettejük közül Mbeki volna inkább értelmiségi alkat, ebben az ügyben az új elnökkel jobban járnak majd az AIDS-betegek. Ha másért nem, hát azért, mert az új vezető szakítani akar Mbeki örökségével.