A brit kormány a régóta működő anglikán és zsidó önkéntes döntőbíróságok mintájára iszlám vallási törvényszékeket állít fel. Azt reméli, hogy így majd sikerül integrálni a moszlimokat. A kritikusok épp az ellenkezőjétől tartanak.
„A feketébe öltözött asszony az iszlám szerinti válást akart. A vallási bíróság fejének elmondta, hogy a férje szidja és veri, és azzal fenyegeti, hogy végez vele. A férj tiltakozik. A bíró szerepét betöltő iszlám jogtudós mindent megtesz a házasság egyben tartása érdekében. A vesztét érző feleség ekkor beveti titkos fegyverét: az apját. A szakállas, hosszú köpönyeget viselő férfi vallomásában megerősíti, hogy veje lobbanékony, összeütközésbe került a törvénnyel, és szégyent hoz a családjára. A bíró erre azonnal meggondolja magát, és válást javasol. Így működik az iszlám igazságszolgáltatás Nagy-Britanniában” – számol be Elaine Sciolino, az International Herald Tribune publicistája.
Az elmúlt hónapokban éles vita alakult ki a brit iszlám bíróságokkal kapcsolatban. Nagy-Britanniában már több mint egy évszázada működnek anglikán és zsidó önkéntes döntőbíróságok. Márpedig ha az anglikánoknak és a zsidóknak szabad, akkor a moszlimoknak is jár.
Rowan Williams canterburyi érsek hatalmas vihart kavart februárban, amikor a világi törvény és a muzulmán saría párosításáról beszélt. Az érsek elkerülhetetlennek mondta, hogy Nagy-Britannia valamelyest teret adjon a saría, az iszlám jog érvényesülésének, különben a muzulmán lakosság nem fogja magáénak érezni az államot. A sajtó lényegében úgy ismertette Williams érsek szavait, mintha az anglikán egyház főpapja a középkori eredetű muzulmán törvénykezést akarná bevezetni Nagy-Britanniában. Pedig a szövegben csak egyes családjogi ügyek elbírálásáról volt szó, azzal a kifejezett megszorítással, hogy a női egyenjogúság csorbítása megengedhetetlen. Az érsek a nagy felháborodás miatt visszavonta kijelentését.
Lord Phillips, Anglia és Wales főbírája júliusban hasonló szellemben nyilatkozott: ő is azt állította, hogy a saría, az iszlám vallási jog bizonyos elemei összeegyeztethetők a brit törvényekkel. Lord Phillips ezért szorgalmazta, hogy a Nagy-Britanniában élő moszlimok iszlám bírósághoz fordulhassanak bizonyos polgári peres ügyeikkel, például a válással és az öröklési vitákkal. A büntetőjogi ügyek továbbra is kizárólag az állami bíróságok hatáskörébe tartoznának. Azt is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a saríának csak azon rendelkezéseit lehessen bevezetni, amelyek nem ellentétesek az angol szokásjoggal: az iszlám bíróságok nem rendelhetnének el megkövezést, csonkítást és egyéb fizikai büntetést. (Ha csak polgári ügyek kerülnek e bíróságok elé, akkor persze ez amúgy sem vetődne fel.)
És lőn. Szeptemberben a brit lapok hírül adták, hogy az addig csak informális békéltetőbíróságként működő iszlám törvényszékek közül öt a kormány döntése értelmében jogerős bírósági ítéleteket hozhat. Az öt nagyvárosban felállított bíróság főként családjogi perekben alkalmazza az iszlám vallási törvényeket, a saríát. A testületek önkéntes alapon működnek: csak olyan ügyekben hozhatnak ítéletet, amelyekben minden érintett fél önként választja a muszlim törvényszéket a hagyományos bíróságok helyett.
A konzervatívok és a liberálisok az egységes brit igazságszolgáltatás bomlasztásaként értékelik az iszlám törvényszékeket. Aggályosnak érzik, hogy a saría alapú ítélkezésnek nincsenek átlátható procedúrái, és az ítéleteket meghozó vallási vezetők felkészültsége is esetleges. Emberi jogi szervezetek arra is felhívják a figyelmezet, hogy az iszlám bíróságok rendszerint a férfiaknak kedvező döntéseket hoznak. Az egyik törvényszék a közelmúltban a saría rendelkezéseinek megfelelően egy öröklési perben a fiúgyermekeknek kétszer akkora vagyont ítélt, mint a lányoknak. Iszlám jogtudósok viszont azzal érvelnek, hogy e bíróságok már azzal is a nőket segítik, hogy egyáltalán lehetővé teszik számukra a válást. Igen ám, felelik erre a bírálók, de az iszlám törvényszék pszichológiai tanácsadásra utalja azt a férjet, aki feleségét bántalmazza, s nem bünteti meg. (Persze akkor tiltakoznának csak igazán az emberjogi szervezetek, ha az iszlám bíróság büntető ítéleteket hozhatna, de a megkövezés és egyéb kegyetlen ítéletek hiányoznak a brit törvényszékek gyakorlatából.)
A bírálók szerint az iszlám bíróságok felállítása azt a benyomást keltheti, hogy a moszlimok önálló társadalmat alkotnak, ami erősíti a moszlimok elkülönülését. A kormány viszont épp arra hivatkozva vezette be a saría-bíróságokat, hogy erősítse a moszlimok integrációját: a moszlimok érezhetik, hogy hagyományaiknak helyük van a brit társadalomban.
A Sciolino által idézett eset kapcsán végülis tényleg sikerült a moszlim feleségnek elválnia durva férjétől. De persze kétséges, hogy ez mennyiben előrelépés a női egyenjogúság terén. Hiszen az iszlám bíróság a válást csak az után hagyta jóvá, hogy az apja is kiállt a bántalmazott feleség mellett. Állami bíróság előtt erre nem lett volna szükség. De persze az is előfordulhat, hogy lehetőség sem lett volna, mert az asszony polgári bírósághoz nem fordult volna.