Amerikában „életpártiak” és „szabaddöntés-pártiak” egymást okolják asszonyok tömegeinek szenvedéséért. Az egyik fél szerint az abortusz és az erőszakos családtervezés a bűnös, a másik szerint a családtervezés ellehetetlenítése.
„Barack Obamára abortuszellenes amerikai fiatalok tömegei is szavaztak, mert elijesztette őket az abortuszellenes kampány túlzott radikalizmusa. A szélsőségesek azonban nem tanultak a kudarcból, és még tetézik is az eddigieket” – írja Cristina Page a Huffington Postban.
Obama személyében másodízben választottak Amerikában olyan elnököt, aki nem ellenzi a terhességmegszakítást (pontosabban harmadszor, mert az elsőt, Bill Clintont két ízben is megválasztották). Ennek ellenére demokrata párti elnök annyi szavazatot még nem kapott katolikusoktól és a fundamentalista protestáns szavazók fiatal nemzedékétől, mint Obama. Pedig az abortuszellenes tábor elsősorban erre a két csoportra támaszkodik. A változás annak tulajdonítható, hogy az „életpárti” kampány vezetői nemcsak az abortuszt ítélik el, hanem a családtervezés minden formáját, a puszta önmegtartóztatáson kívül.
Ennek az ideológiának egyik élharcosa a Népességkutató Intézet, amelynek „fő profilja, hogy a szegény országokban akadályozza a születésszabályozást”. De Amerikában is tevékeny, például máris támadja Obamát, amiért a megválasztott elnök ki akarja terjeszteni a társadalombiztosítást a fogamzásgátló szerekre, köztük a nemi aktus után alkalmazandókra is, amelyek a megtermékenyített petesejt beágyazódását akadályozzák meg.
A „döntéspárti” oldal szerint ez segítség, például a nemi erőszak áldozatainak, az „életpártiak” szerint viszont emberélet kioltása.
Egy másik cikkében Cristina Page fölemlíti, hogy a Népességkutató Intézet újabban Hillary Clintont pécézte ki magának, amiért a leendő külügyminiszter lelkes támogatója az ENSZ Népesedési Programjának, az UNFPÁ-nak. Nem csoda, hiszen a Bush-kormány éppen a Népességkutató közbenjárására vonta meg hét évvel ezelőtt a támogatást az ENSZ-programtól. A Népességkutató ugyanis úgy véli, hogy az UNFPA olyan kormányokat támogat – például a pekingit –, amelyek erőszakos eszközökkel igyekeznek csökkenteni a születésszámot. Az amerikai intézet a helyszínen azt tapasztalta, hogy börtönnel is büntetnek olyan asszonyokat, akik nem hajlandók alávetni magukat az abortusznak, holott az engedélyezett egyetlen gyermekük már megvan.
Pedig Page szerint az UNFPA nem szervez abortuszt. A családtervezésben viszont segít, és éppen ez nem tetszik az amerikai szélsőségeseknek. Holott a népességtervezés Kínában felére csökkentette az abortuszok számát. Page szerint az ENSZ programja éppenhogy lebeszélte a kínai hatóságokat az erőszakos egyke-politikáról, de a fanatikus „életpártiak” meggyőzték a velük rokonszenvező Bush elnököt ennek ellenkezőjéről. A szerző olyan adatokat idéz, amelyek szerint az UNFPA költségvetésének megkurtítása miatt az elmúlt években 135 ezer anya halt meg, 60 millió nem kívánt terhesség és 25 millió abortusz következett be.
Steven Mosher és Colin Mason, a Népességkutató Intézet vezetői tagadják, hogy Bush elnök az ő jelentésük nyomán döntött volna a támogatás megvonásáról. Colin Powell akkori külügyminiszter tényfeltáró csoportot küldött Kínába, és az megerősítette az Intézet jelentésében foglaltakat. Ezután született meg a döntés.
Az „életpártiak” szemében egyébként a túlnépesedés puszta mítosz. Ellenkezőleg, minden egyes elmaradó születés mérhető nemzetgazdasági kárral jár. Dennis M. Howard demográfus például kiszámította, hogy az elmúlt húsz évben végrehajtott ötvenmillió művi terhességmegszakítás 35 ezer milliárd dollár veszteséget okozott az Egyesült Államoknak. Howard egyébként egyike azoknak (bár többi jóstársáról nem tud), akik jó előre megjövendölték a mai gazdasági válságot. Szerinte nem adósságválság ez, hanem alulnépesedési válság.