A pápa ismét vihart kavart a homoszexualitást elítélő szavaival. Ellenfelei azzal vádolják, hogy lovat ad a homofób erőszak alá. A brit tudományos szakíró arról elmélkedik, miért van igaza XVI. Benedeknek – és miért nincs.
„Üdítő érzés, hogy a pápa a jó oldaláról fogja meg a dolgot. Helytelen lenne azonban ebben a modern tudomány iránti hirtelen támadt tisztelet jelét látni. Inkább újabb bizonyítéka ez annak a régi tételnek, hogy napjában kétszer az álló óra is a pontos időt mutatja” – tréfálkozik Mark Henderson, a londoni Times tudományos szakírója az amúgy is éppen elég sokat kritizált XVI. Benedek pápa rovására.
A pápa aránylag szűk körben, a vatikáni kúria személyzete előtt beszélt karácsony alkalmából arról, hogy az esőerdőket óvni kell a pusztulástól, de az ember, mint Isten teremtménye is éppúgy érdemes az oltalomra.
Ezt némi egyszerűsítéssel úgy fordították a brit sajtóban, hogy „éppoly fontos megmenteni az emberiséget a homoszexuális és transzszexuális magatartástól, mint az őserdőket a kipusztulástól”. Pedig a pápa tudja, hogy lehetetlen megszüntetni a homoszexualitást, sőt, mint a Metazin is beszámolt róla, a harcias konzervatív katolikusok haragját váltotta ki, amiért nem pártolja, hogy a homoszexuálisokat kitaszítsák a társadalomból.
A pápa nem a homoszexuálisok ellen beszélt, hanem a „társadalmi nemek elmélete (gender theory)” ellen, amely szerint a női és a férfi szerepek pusztán a neveltetés termékei, nem biológiai eredetűek. Ezzel az irányzattal hozta összefüggésbe a homoszexualitást és a transzszexualitást igenlő mozgalmak terjedését, és azt kérte, hogy az emberiség tartsa tiszteletben „a teremtés rendjét”, különben vesztébe rohan.
A Times már másnap közölte meleg aktivisták, köztük keresztény papok tiltakozó nyilatkozatait, amelyek azt vetették a pápa szemére, hogy szavaival tovább tüzeli vagy legalább is igazolja a homoszexuálisok elleni gyűlöletet, amely gyakran tettleges erőszakban is megnyilvánul.
Cikkének bevezető részében Henderson a pápa oldalára áll abban a vitában, amelyet a nemi szerepek társadalmi eredetének hirdetőivel folytat. A tudomány bőségesen bizonyította, hogy a nők és a férfiak átlagos társadalmi szerepmodelljeinek nemcsak társadalmi, hanem genetikai okai is vannak. A cikkíró példákkal támasztja alá a pápának azt a megállapítását is, hogy aki kétségbe vonja a „gender theory” tételeit, hamar megkaphatja a szexista, paternalista, kirekesztő bélyeget.
Csakhogy – fordít egyet a gondolatmeneten Henderson – a nemi irányultság dolgában a pápa már nem ismeri el a természet szerepét. Hiszen a teremtés rendjével ellentétesnek minősíti a homoszexualitást. Holott van tudományos bizonyíték arra, hogy a homoszexuális hajlamnak vannak genetikai összetevői. Arra is van magyarázat, hogy az evolúcióban miként maradhattak fenn ezek a nyilvánvaló szaporodási hátrányt hordozó gének: egy olyan kombinációról lehet szó, amely a férfi egyedekben homoszexuális hajlamot kelt, a nőkben viszont nagyobb termékenységet eredményez.
Mindenesetre a Vatikán korántsem tagadja, hogy van biológiai eredetű homoszexuális hajlam. De rossz hajlamnak tartja, és azt kéri a hívektől, hogy küzdjék le. Henderson maga is úgy fogalmaz, hogy a homoszexualitás biológiai és társadalmi hatások eredője. A pápa is egyfajta társadalmi hatást akar gyakorolni, más hatásokkal szemben, amikor rossznak minősíti a homoszexualitást.
A brit szakíró azonban ezt már helyteleníti: „A tudomány bebizonyította, hogy a homoszexualitás a teremtés gazdagságának, sokszínűségének része. Ezt mindannyiunknak tiszteletben kellene tartanunk. A pápának is.”