A kommentariátus mindig biztos a dolgában, és jó pénzért sosem rest merész előrejelzésekbe bocsátkozni. Nincs is mitől tartania, hiszen ha téved, a baklövéseit úgyis elfelejti mindenki.

„A politikai elemzések közül az előrejelzések a legkockázatosabbak. Az alábbi tíz szakértő és politikus a saját bőrén tapasztalta, hogy milyen sorsra juthatnak a politikával, háborúval, gazdasággal vagy akár az emberiség jövőjével kapcsolatos magabiztos jóslatok” – olvassuk a Foreign Policy toplistáját a 2008-ra vonatkozó legnagyobb baklövésekről.

A listára felkerült William Kristol veterán neokonzervatív elemző jóslata – amelyet vele együtt szinte az egész amerikai értelmiség még 2008 elején is holtbiztos tippnek vélt –, miszerint Hillary Clinton utcahosszal nyeri majd a demokrata párti előválasztást. Hasonlóan tévesnek bizonyult a Businessweek tuti tippje, miszerint Michael Bloomberg New York-i polgármester független elnökjelöltként indulva közel annyi szavazatot kap majd, mint Hillary Clinton, és a választást így a nevető harmadik, McCain nyeri.

A pénzügyi válsággal és az energiaárakkal kapcsolatos vélekedések közül több is dobogós helyre került. Egyebek között Donald Luskin vezető befektetési tanácsadó szeptember 14-i cikke, amelyben nevetségesnek nyilvánította azokat az elképezéseket, miszerint recesszió fenyegeti a gazdaságot. Hasonlóan melléfogott Arjun Murti, a Goldman Sachs olajpiaci elemzője, aki május elején borítékolta, hogy két éven belül akár 200 dollárra is emelkedhet az olaj világpiaci ára. De a legnagyobb bakot minden bizonnyal Henry Paulson pénzügyminiszter lőtte, amikor november 13-án úgy nyilatkozott, hogy sikerült stabilizálni a bankrendszert. Az amerikai pénzügyminisztert az sem menti, hogy a valószínűleg szándékosan túl magabiztos és optimista megjegyzés úgynevezett verbális intervenció volt, s a piacok megnyugtatása volt a célja.

Felkerült a toplistára a grúz–orosz háborúval kapcsolatos több eszmefuttatás is. Például Charles Krauthammer két jóslata. A tekintélyes amerikai publicista augusztus közepén megkongatta a vészharangot: biztosra vette, hogy a dél-osztétiai orosz támadás csak az első lépés, és utána Moszkva a grúz kormány megdöntésére tör. Krauthammer azt is megpendítette, hogy Grúzia után Ukrajna következik, és sürgette, hogy az Egyesült Államok mihamarabb küldjön csapatokat a volt szovjet tagköztársaságba.

Szintén nagy melléfogásnak bizonyult az Economist tavaly decemberi szerkesztőségi cikke, amelyben a kenyai elnökválasztásokat a kisebb hibák ellenére a demokrácia követendő példájának nyilvánította. Később fény derült a választási csalásokra. A zavargásokban 800 ember meghalt, 200 000-ren elmenekültek.

A Metazin szerkesztőinek tuti tippje 2009-re: a kommentariátus jövőre is hozza a formáját, és a tavalyihoz hasonló bakokat lő majd, de azokat sem nagyon kéri majd számon senki, hiszen mielőtt szemükre lobbanthatnánk a tévedéseket, máris újabb vízióval állnak elő. Sőt, borítékoljuk, hogy jövőre még nagyobb áhítattal csüngünk majd a jövőbe látó elemzők szavain.