Korrupció gyanújával sorozatban indulnak büntetőeljárások baloldali olasz önkormányzati vezetők ellen. Korábban a jobboldal volt a fő célpont. Most a baloldal is kezdi úgy látni, hogy túl nagy hatalom van a vizsgálóbírók kezében.
„A baloldalnak meg kellett volna értenie, hogy az igazságszolgáltatás egyre inkább túllépi hagyományos hatáskörét, és az országos politika bírájává kezd válni” – írja Sergio Romano professzor a liberális Corriere della Serában.
Eddig ez a jobboldal panasza volt, Berlusconi miniszterelnök számtalanszor felrótta a vizsgálóbíráknak, hogy baloldali érzelmeik sarkallják őket a politikusok elleni hadjáratokra. Pedig ő éppen annak nyomán lépett a politika színpadára, hogy a kilencvenes évek elején a korrupcióellenes perek következtében szinte teljesen megsemmisültek a korábbi kormányokat alkotó pártok, elsősorban a kereszténydemokratáké és a szocialistáké. Később azonban büntetőeljárások sorozata indult ellene.
Mint Romano írja, annak idején a kommunisták (akiknek utódpártja a mai baloldali ellenzék derékhadát alkotja) biztosak voltak benne, hogy őket nem érheti utol ugyanez a végzet, hiszen ők erkölcsileg a többi párt fölött állnak. Ha netán mégsem, arra az esetre abban bíztak talán, hogy a vizsgálóbírákat baloldali meggyőződésük visszatartja majd.
Pedig gondolhatták volna, hogy ha a vizsgálóbírák megérzik a hatalom ízét és beleszeretnek új szerepükbe, társadalmi státusukba, akkor semmi sem állíthatja meg őket.
Érdekes módon a veterán történész és volt diplomata mindebből nem azt a következtetést vonja le, hogy az egykori kommunisták jobban is vigyázhattak volna erkölcseikre. Ezt eleve reménytelennek látja, mert bizony ilyen a világ. Abban látja inkább a bajt, hogy a vizsgálóbíró szinte ellenőrzés nélkül cselekedhet. Következésképp a megoldást a vizsgálóbíró felhatalmazásának korlátozásában keresné.
A jobboldal régóta tervezi a büntetőeljárás reformját, és most a baloldalon is akad megértő partner Luciano Violanténak, a képviselőház volt elnökének személyében. Megegyeznének például abban, hogy a rendőrségnek, illetve a csendőrségnek nagyobb szerepet kell kapnia a büntetőeljárás elindításában. Mint azt Giuseppe D'Avanzo egy másik baloldali-liberális lapban, a La Repubblicában már három hónapja felháborodva megjegyezte, eszerint kivennék a kezdeményezést a vizsgálóbíró kezéből, és a végrehajtó hatalom kezébe adnák.
Tény persze, hogy az úgynevezett váderedményesség jelzőszámai politikusokat érintő ügyekben nem éppen magasak. Sokkal több vádlottat mentenek fel, mint amennyit elítélnek. Nem is szólva azokról az esetekről, amikor már vádemelés előtt lezárják az eljárást. Sergio Romano szerint emiatt a közvélemény hideg-meleg zuhanykúrának van kitéve. A vizsgálóbírók nagy garral bejelentik, hogy visszaélés nyomára bukkantak, közlik a gyanúsított politikus nevét, aztán hosszú évekig folyik az eljárás, végül a vádlottat felmentik, vagy elévül az ügy. A közönség ebből azt a következtetést vonja le, hogy a politikusok mind korruptak, ráadásul, ha rajtakapják őket, rendszerint akkor is megússzák.
Legutóbb egy tartományi tanácselnököt és egy polgármestert szabadlábra helyeztek, amiben a baloldal annak jelét látja, hogy gyenge lábakon áll (elsősorban lehallgatott telefonbeszélgetésekre épül) a megvesztegetés gyanúja. Walter Veltroni, a baloldal vezére, a Demokrata Párt elnöke botrányosnak tartja a vizsgálóbírók magatartását, és az alkotmány sérelmét látja túlzott hatalmukban. De éppen azok egyike, akiket védelmébe vett, Abruzzo tartomány volt elnöke, Ottaviano del Turco hiteltelennek minősítette a felháborodást: „Alkotmányféltésről akkor beszélhetünk, ha valaki az ellenfeleinek védelmében emel szót. Ha a barátait védi, azt cinkosságnak nevezzük.”