Bár a világ vezető politikusai és diplomatái általában a Hamászt teszik felelőssé a gázai háborúért, többnyire mégis aránytalannak tartják az izraeli választ. Az izraeli kommentátor szerint tévednek.
„A nemzetközi diplomácia és a média egyelőre aránylag megértően viszonyul a gázai övezetben indított izraeli katonai akcióhoz. Sokan azonban hajlamosak azt állítani, hogy Izrael aránytalan erőt alkalmazott a Hamásszal szemben” – írja Dore Gold külpolitikai szakértő, Izrael korábbi ENSZ-nagykövete a Jerusalem Postban.
A nyugati világ vezetőinek egy része valóban Izrael oldalára állt. Angela Merkel német kancellár kijelentette, hogy kizárólag a Hamász a felelős a történtekért. Az amerikai kormány hasonló szellemben foglalt állást. Barack Obama megfogadta, hogy január közepi hivatalba lépéséig semmilyen politikai kérdésben nem nyilatkozik, de a kampány során tett kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy ő is támogatja Izraelt. Júliusban például azt mondta, hogy „ha valaki rakétákkal lőné a házat, ahol a két lányom alszik, én is mindent elkövetnék, hogy megállítsam, és elvárnám, hogy Izrael is ezt tegye”.
Eleinte még Mahmúd Abbász, a Fatah vezetője, a Palesztin Nemzeti Hatóság elnöke is a Hamászt okolta a történtekért. Abbász elmondta: „Kapcsolatba léptünk a Hamász vezetőivel, és könyörögtünk nekik, hogy hosszabbítsák meg a tűzszünetet.” A szárazföldi csapatok megindulása után azonban már „brutális agressziónak” minősítette az izraeli támadást.
De már rögtön a hadművelet megindításakor is sokan tiltakoztak az emberi jogok nevében. Nicolas Sarkozy elítélte az „aránytalan ellencsapást”. A brit kormány szintén a polgári áldozatokat követelő rakétatámadások azonnali beszüntetését sürgette. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök és több ázsiai politikus is emberiség elleni bűncselekménynek nevezte az izraeli rakétatámadást.
Az ENSZ vezetői is azonnal szót emeltek az izraeli támadás ellen. Navi Pillay, az ENSZ emberjogi főbiztosa aránytalannak nevezte az izraeli katonai csapást. Az Izrael-ellenes kijelentései miatt az országból december közepén kiutasított Richard Falk, az ENSZ emberjogi különmegbízottja egyenesen emberiség elleni bűncselekménynek, háborús bűnnek nevezte az izraeli akciót. Miguel D’Escoto Brockman, az ENSZ-közgyűlés soros, nicaraguai elnöke szerint az izraeli támadás „egy erős állam által elkövetett önkényes agresszió”. Ban Ki-moon ENSZ-főtitkár is elítélte az „aránytalan erő alkalmazását”, a polgári áldozatokra hivatkozva az akció azonnali leállítását követelte, és egyúttal felszólította Izraelt az emberi jogok tiszteletben tartására. Hameini ajatollah, Irán vallási vezetője és az iráni külügyminiszter pedig javasolta, hogy „az emberiség elleni népirtás” ügyét vigyék nemzetközi bíróság elé.
Gold szerint azonban szó sincs aránytalanságról. A külpolitikai szakértő emlékeztet rá, hogy 2001 óta a Hamász és egyéb szélsőséges szervezetek 4000 rakétát és több ezer aknát lőttek ki izraeli célpontokra. A gázai övezetből érkező rakétatámadások száma a 2005-ös izraeli kivonulás óta 500 százalékkal, évi közel 1000-re nőtt. A december végén a Hamász által egyoldalúan felmondott informális tűzszünet ideje alatt 215 bombatámadás érte Izraelt.
Tavasszal a Hamász olyan rakétákat kapott Irántól, amelyekkel a határtól több mint 20 kilométerre fekvő településeket is elérte, így összesen már félmillió izraeli állampolgárt fenyegethetett. December 21-én pedig az izraeli titkosszolgálat tudomására jutott, hogy még nagyobb hatótávolságú rakétákat szerzett be. Ezeket december 28-án már be is vetette.
Nemzetközi jogi szempontból elsősorban az számít az ellencsapás arányosságának megítélésekor, hogy milyen célokat szolgál a támadás. Az, hogy Izrael korszerűbb és pusztítóbb fegyvereket vet be, még nem jelenti, hogy aránytalan erőt alkalmazna – feltéve, hogy a katonai akció valós fenyegetés ellen irányul, céljai korlátozottak, nem civilek a célpontok, és nem is aránytalanul sok a polgári áldozat.
Robert J. Lieber, a Georgetown Egyetem nemzetközi kapcsolatok tanszékének professzora szerint is a halottak 80 százaléka Hamász-tag. Számításba véve, hogy a Hamász szándékosan sűrűn lakott területeken építette ki főhadiszállásait, ez az arány arról tanúskodik, hogy Izrael mindent elkövet a polgári áldozatok számának minimalizálása érdekében, miközben a Hamász szándékosan polgári célpontokat vett célba rakétáival – véli Lieber.
„Izrael kritikusai valószínűleg a kiegyensúlyozottság érdekében hangsúlyozzák mindkét fél felelősségét – írja Gold. – De jobban tennék, ha az efféle mondvacsinált megközelítés helyett inkább világosan megkülönböztetnék az agresszort – a Hamászt – és az agresszorral szembeszálló felet – Izraelt.”