Az erőszakba torkolló görögországi diákmegmozdulásokat komolyan kell venni – figyelmeztet a tekintélyes amerikai politikai elemző. A válság másutt is hasonló mellékhatásokkal járhat.

„Érdemes alaposan tanulmányozni, mi történik Görögországban. Lehet, hogy a 2009-ben más országokra váró zavargások baljós előjelével van dolgunk” – írja Robert D. Kaplan az Atlantic magazinban.

A tiltakozás akkor öltött a korábbinál is jóval erőszakosabb jelleget, amikor egy rendőrpuskából kilőtt golyó kioltotta egy 15 éves diák életét. Ezután elszabadult a pokol. A dühöngő fiatalok több százmillió dolláros kárt tettek a kezük ügyébe kerülő berendezésekben.

Görögországban a magas európai átlagot is messze felülmúlja a fiatalkori munkanélküliek aránya: a fiatalok több mint negyedének nincs állása. Az állami egyetemi rendszer romokban hever, a túlburjánzó állami szférára régóta ráférne a fogyókúra, de az egyre gyengülő konzervatív kormány tehetetlen.

Görögország ma is a második világháborút követő polgárháború következményeitől szenved. Akkor egy sztálinista kommunista baloldal harcolt egy felvilágosulatlan reakciós jobboldallal. A jobboldal győzelmével Görögország amerikai gondnokság alá került, amúgy latin-amerikai módra, és ezt a fiatalok nem feledik. Annál is kevésbé, mert az 1967-ben puccsal hatalomra kerülő ezredesek is Amerika támogatását élvezték. Bukásukat egy 1973-as diáktüntetés-sorozat okozta, és azóta a diákok lázongása szent és sérthetetlen, továbbá mindig élesen baloldali színezetű.

Görögországnak beruházásokra volna szüksége, de a hatalmas korrupció és a bürokratikus állami kliensrendszer túltengése elriasztja a tőkét. A reformokhoz nemcsak a jobboldalnak nincs ereje. Ha 2009-ben választások lesznek, a PASZOK, a szocialista párt sem számíthat meggyőző többségre. Az elmúlt hónapok válságjelenségei nyomán inkább a radikális baloldal, a kommunisták erősödtek meg. Ezért az ország problémáinak megoldására belátható időn belül csekély a remény.

Csakhogy e háttér ismeretében is hiba volna azt hinni, hogy a görögországi diáklázongás helyi csetepaté csupán – figyelmeztet Kaplan. A globális válság másutt is súlyosbítja a fiatalok kilátásait, másutt is kiélezi az ellentétet a jómódúak és a szegények között, és ez utóbbiak között sok lesz a fiatal.

A fiatalok pedig értik a módját, hogyan szervezzék meg magukat az interneten, nincs szükségük a sajtóra és a televízióra. Pillanatok alatt hatalmas tömeget képesek mozgósítani a világháló segítségével.

Amit Görögországban látunk, lehet, hogy csak előjátéka valaminek, amit 2009-ben majd más országokban is megtapasztalhatunk.