Figyelmeztetés
  • JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 720

A hanyatlás elviselhetetlen könnyűsége

2009. január 7.

Sokak szerint hamarosan véget érhet az Egyesült Államok világpolitikai egyeduralma. A brit publicista szerint azonban az amerikaiaknak semmi okuk az aggodalomra: sokkal jobban élhetnek, ha nem Amerika lesz a világ közepe.

Sokak szerint hamarosan véget érhet az Egyesült Államok világpolitikai egyeduralma. A brit publicista szerint azonban az amerikaiaknak semmi okuk az aggodalomra: sokkal jobban élhetnek, ha nem Amerika lesz a világ közepe.

„Egyre többen állítják, hogy – egyebek között – a pénzügyi válság súlyos következményei miatt az Egyesült Államok aligha maradhat szuperhatalom, és menthetetlenül a letűnt Brit Birodalom sorsára jut. Mekkora mázlija van Amerikának!” – írja Chris Ayres brit publicista a Los Angeles Timesban.

Az Egyesült Államok világpolitikai súlyának hanyatlásával kapcsolatos jóslatok szinte minden évben előkerülnek – főleg a baloldalon. Immanuel Wallerstein, a globalizációkritikus mozgalmak teoretikusa már 2006-ban úgy vélekedett, hogy Amerika geopolitikai hatalmának meggyengülése miatt a 21. század a multipoláris anarchia kora lesz.

A közelmúltban, a grúz–orosz háború és a pénzügyi válság kapcsán viszont már nem csak baloldali rendszerkritikusok, hanem a fősodorhoz tartozó tekintélyes politológusok és publicisták is amellett érvelnek, hogy véget érhet az Egyesült Államok hegemóniája. Fareed Zakariának, a Newsweek szerkesztőjének A posztamerikai világ című, nemrégiben megjelent könyve szerint hamarosan véget érhet az Egyesült Államok gazdasági, politikai és katonai hegemóniája. Robert Kagan tekintélyes külpolitikai elemző A történelem visszatérése, avagy az álmok vége című könyvében az orosz és a kínai önkényuralom világpolitikai előretörését és az iszlám radikalizmus megerősödését jósolta. Hasonló szellemben érvelt John Gray brit filozófus is.

Moszkvából nézve is az amerikai hegemónia végét jelzi a gazdasági válság. Igor Panyarin, a KGB elemzőjéből a külügyminisztérium diplomataiskolájának akadémikusává avanzsált szakértő az Egyesült Államok szétesését vizionálta az orosz állami televízióban. 45-55 százalék esélyt adott rá, hogy az Egyesült Államok hat részre szakad, polgárháború tör ki a sok bevándorló, az erkölcsi züllés, a recesszió és a dollár árfolyamának csökkenése miatt. A jeles szakértő még azt is tudni vélte, hogy a fenti események 2010 júniusának végén, de legkésőbb július elején következnek be.

Ayres szerint azonban az amerikaiaknak semmi okuk az aggodalomra, sőt kifejezetten jól jön nekik, ha Amerika elveszíti világpolitikai egyeduralmát. Most ugyanis a világ minden bajáért az Egyesült Államokat hibáztatják. A gazdasági válsággá szélesülő hitelpiaci válságot Moszkvától Teheránon át Londonig mindenki az amerikai ingatlanpiaci lufi kipukkanására fogja. Pedig a britek még az amerikaiaknál is jobban eladósodtak, és a szigetország lakásárai még inkább elszaladtak az elmúlt években. Ráadásul a brit gazdaság összességében is sokkal rosszabb állapotban van, mint az amerikai. A briteket mégsem hibáztatja senki. Sőt, még Gordon Brown is Amerikára mutogat.

A hegemónia elvesztése különösen jó hír az amerikai politikusoknak. Ha tényleg a Brit Birodalom sorsára jut az Egyesült Államok, akkor Barack Obama január közepén hivatalba lévő elnöknek is sokkal könnyebb dolga lesz: nem őt hívják majd telefonon hajnalban, hogy azonnal oldja meg a világ valamely távoli pontján kirobbant válságot.

Ami pedig a gazdasági válságot illeti, Ayres szerint az amerikaiaknak ezen a téren sincs mitől félniük. Hogy bezárnak az amerikai autógyárak? Hát aztán? Legalább az amerikaiaknak sem kell azon igyekezniük, hogy jó hazafiként vacak amerikai modelleket vegyenek ahelyett, hogy megbízható japán és német autóval járnának. Még az is elképzelhető, hogy közvetve résztulajdonosai lesznek a külföldi autógyáraknak, hiszen az amerikai nyugdíjalapok a világ minden nagy országában vesznek részvényeket.

Végül pedig, ha az amerikaiak nem érzik magukat a világ középpontjának, és nem nehezedik rájuk a felelősség súlya, valószínűleg hozzálustulnak majd a britekhez, és nem dolgoznak olyan sokat, mint most, inkább mindenféle idióta Guiness-rekord megdöntésében fognak jeleskedni ahelyett, hogy a világ megváltásával törődnének.