Két éve Putyin lehetővé tette, hogy kisbefektetők vásároljanak az orosz állami cégek részvényeiből. Az volt a célja, hogy hatalmát és az oligarchák elleni harcát népszerűsítse. A gazdasági válság azonban keresztülhúzta a számításait.
„Hittem a kormányban, főleg, amióta Putyin állt az ország élén, ezért vettem az állami cégek részvényeiből. De most már semmiben sem hiszek” – idézi Philip P. Pan, a Washington Post publicistája Anatolij Siszjev nyugdíjas orosz katonatisztet, aki jó hazafiként az elmúlt években minden megspórolt pénzét az orosz tulajdonosi programban kisbefektetőknek felajánlott részvényekre költötte.
A 2006-ban indult tulajdonosi programban, amelyet maga Putyin is népszerűsített, orosz kisbefektetők százezrei – többnyire idős kisnyugdíjasok – váltak a nagy állami vállatok részvényeseivé. A Rosznyeft részvényeiből 115 000-ren, összesen 790 millió dollár értékben, a Szberbank részvényeiből 46 000-ren, összesen 800 millió dollár értékben, a VTB bankból 131 000 orosz kisbefektető vásárolt be összesen 1,5 milliárd dollár értékben. A cégek akkoriban nagy nyereséget termeltek, és Putyin elnök személyesen biztosított mindenkit a televízióban, hogy megéri új tulajdonossá válni.
A kisbefektetői részvénykibocsátással a kormány több legyet ütött egy csapásra. A kezdeményezés növelte Putyin népszerűségét: a nép egyszerű gyermekei végre úgy érezhették, hogy nem csak az ellenszenves biznyiszmenek és oligarchák részesülnek a szárnyaló gazdaság és a privatizáció gyümölcseiből. Sőt, Putyin joggal remélhette, hogy az új tulajdonosok nem firtatják majd, hogy mennyire volt jogszerű a Jukosz vagyonának elkobzása és Mihail Hodorkovszkij lecsukása. A közkézhányad növelésétől a kormány a tőzsdei forgalom élénkülését is remélte.
A számításba azonban hiba csúszott: a Kreml nem számolt a részvényárak csökkenésével. A gazdasági válság hatására az orosz tőzsdeindex óriásit esett: május óta csaknem 75 százalékot veszített az értékéből. A pénzügyi válság természetesen Oroszországban is különösen sújtotta a bankszektort, az energiaárak zuhanása pedig a mélybe húzta az olajipari cégek részvényeit. Az új tulajdonosi program papírjai is nagyot estek: a VTB árfolyama közel 80, a Rosznyefté 50 százalékkal csökkent.
A csalódott kisbefektetők bottal üthetik a pénzük nyomát. Sokan azt remélték, hogy a nyereséges állami vállalatok részvényeseiként kiegészíthetik csekély, a megélhetéshez elégtelen nyugdíjukat. Erre most aligha van esély. Ezért egyre elkeseredettebbé és dühösebbé válnak. Különösen azt nehezményezik, hogy Putyin miniszterelnök milliárdos rendkívüli hitelekkel siet a nagytőkés oligarchák segítségére, hogy megmentse az orosz gazdaságot, a kisbefektetők kártalanítására azonban nem gondol. „A csalódott kisemberek egyre komolyabb politikai kockázatot jelentenek Putyin számára, aki hatalmát az ő támogatásukkal legitimálta, és akik a jólétet hozó, az oligarchák fosztogatásával szembeszálló erős vezért látták benne.”
Pan idézi Alexej Navalnij ügyvédet és politikai aktivistát, az új tulajdonosok képviselőjét, aki szerint a kisbefektetők is hibásak, mert nem számoltak a kockázatokkal, de a felelősség elsősorban mégiscsak az államot, a többségi tulajdonost terheli. „Ezért az államnak tárgyalásokat kellene kezdenie a részvények visszavásárlásáról.”
A kormány persze hallani sem akar a kisbefektetők kártalanításáról. Nyikolaj Manvelov, a Rosznyeft szóvivője egyenesen úgy nyilatkozott, hogy az új tulajdonosi program „az orosz történelem első tisztességes és átlátható privatizációja volt”.