Az európai baloldalnak szakítania kell állampárti és radikális hagyományaival, ha kormányzóképes akar lenni. A válság jó alkalom a váltásra.

„Vállalkozás, környezetvédelem, Európa: e hívószavak szellemében éledhet újra a baloldal, ha majd vége lesz a válságnak. E céloknak olykor nem sok közük lesz a régi vágású szocializmushoz – szerencsére” – írja szerkesztőségi vezércikkében a Financial Times.

Manapság, amikor a jobboldali kormányok egymást túllicitálva államosítanak bankokat és készülnek szabályozni a garázda piacokat, nem is olyan könnyű baloldalinak lenni. Sok európai baloldali pártot kifejezetten meggyengített, hogy ellenfeleik a válság hatására a baloldal számos követelését teljesítik. Ideje tehát újragondolni, mi is a baloldal feladata a mai világban, mert pártjai pillanatnyilag jobbára a partvonalról kiabálnak be a pályára, és kiáltásuk nem bővelkedik új gondolatokban.

A gondolkodáshoz a lap két kínos tényt ajánl az európai szocialisták figyelmébe: ma a baloldali pártok alig néhány országban képesek abszolút többséget szerezni, illetve – a válságkezelés közben megnövekvő államadósság miatt – kormányra kerülve sem folytathatnak hagyományos értelemben vett szocialista politikát.

Ami az első tényezőt illeti, fennáll a kísértés, hogy a radikális baloldallal szövetkezve próbáljanak többséget szerezni a választáson, de a Financial Times arra figyelmeztet, hogy az antikapitalista erőkkel kötendő szövetség miatt csak még inkább margóra szorulnának. Már enélkül is megfigyelhető, hogy olykor hajlamosak szinte kizárólag a szakszervezetekkel és önmagukkal törődni.  „Ez kényelmes lehet a vezetőknek, de a győzelemhez nem visz közelebb.” Sőt, egyes populista jobboldali vezetők ügyesebbek voltak e téren, sikerült ellenfeleik gúnyáját magukra öltve bővíteniük táborukat. Hogy a brit lap Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt hozza fel példának, az nem meglepetés. De Nicolas Sarkozy francia elnököt tekintélyesnek számító fórumon eddig nem nevezték populistának.

Ha a baloldali pártoknak a válság után ismét sikerül több országban választást nyerniük, tudniuk kell, hogy szigorú költségvetési politikát követel meg tőlük a helyzet. A gazdasági válság miatt a kormányok hatalmas államadósságot halmoznak fel, márpedig az elöregedő európai társadalmak amúgy is kénytelenek lesznek korlátozni az államháztartás kiadásait. Az állami szerepvállalás és a kiadások növelése sokáig szóba sem jöhet majd.

A régi jelszót, a gondoskodó állam gondolatát el kell felejteni. Gondoskodó piacot kell építeni: az lesz a feladat, hogy a közjónak megfelelő irányba csatornázzák a piaci erők dinamizmusát.

Ehhez szakítani kell azzal a felfogással, hogy mindenáron meg kell védeni a munkahelyeket. Lehetővé kell tenni az elbocsátást, mert akkor a munkaadók könnyebben is alkalmazzák a munkavállalókat. Viszont az elbocsátottakat alkalmassá kell tenni új munkakörök betöltésére.

Az európai jobboldalon olykor riasztó kokettálás folyik a nacionalizmus ellenszenves válfajaival: velük szemben a baloldali pártok akkor cselekszenek helyesen, ha az Európai Unió lelkes hívei maradnak.

Lehet, hogy a baloldali pártokra csakugyan nehéz idők járnak, de a szocialistáknak már az is vigasz lehet, hogy a világ egyik vezető gazdasági lapja szerkesztőségi cikkben nyíltan mellettük foglal állást.