A portugál katolikus klérus feje óvatosságra intette azokat a lányokat, akik muzulmán férfival készülnek házasságra lépni. A lisszaboni lap viszont úgy véli, maga a bíboros járt el óvatlanul.

„A katolikus egyház oly magas rangú képviselőjétől, mint amilyen Lisszabon pátriárkája, elvárható volna, hogy nyilvános szertartásaiból ne kerekítsen könnyelműen egyfajta fatvát a muzulmán vők ellen – írja Pedro Ivo Carvalho, a Journal de Noticias kommentátora.

José Policarpo bíboros január közepén a televízióban is sugárzott beszédében azt tanácsolta a portugál lányoknak: „Legyetek óvatosak a szerelemmel, gondoljátok meg kétszer is, férjhez mentek-e egy muzulmánhoz. Gondoljátok meg alaposan, mert rengeteg vitára vezethet, és még Allah sem tudja megmondani, mi lesz a vége.”

A püspöki kar szóvivője magyarázkodásra kényszerült: a bíboros reális tanácsot adott – mondotta –, szó sem volt diszkriminációról vagy más vallások megvetéséről.

Ha megkérdeznénk a portugál apákat, akiknek lánya eladósorban van, vajon elfogadnának-e muzulmán férfit vejüknek – kezdi az elemzést a portugál kommentátor –, alighanem többnyire tagadó választ kapnánk. Már ha a válaszok névtelenek maradnak. (Ha a válaszadó kiléte nem maradna titok, akkor igenlő lenne a tipikus felelet.) A főpap tehát nem járt messze a közfelfogástól, szavai mégis elítélendő intoleranciáról tanúskodnak.

A bíboros azzal érvelt, hogy ha a házasok muzulmán országba költöznek, az asszonyra az iszlámban előírt női szerep vár majd, „gondoljuk csak el!” De ez nem ok arra, hogy a katolikus egyház is hozzájáruljon a vallási ellentétekhez, amelyek Gázában éppen azokban a napokban fűtötték a háborút.

„A bíboros ne amiatt aggódjon, hogy kevesen ismerik a Koránt (és emiatt nem tudják, mi vár a nőkre a családban), hanem amiatt, hogy a Bibliát olvassák kevesen.”

Szavai annál is rosszabbul csengenek, mivel Portugáliában meglehetősen zavartalan a muzulmánok integrációja, s mindeddig egyetlen konfliktus sem rontott ezen a képen.

Igaz, Policarpo bíboros azt mondta ki, amit sokan gondolnak, de magukban tartanak. Az őszinteség azonban nem mindig helyénvaló. „Néha az igazság inkább gondolkodásra való, semmint kimondásra. Mert a mi igazságunk a mások szemében nem mindig igazság. Kivált, ha vallásról van szó.”

Lehet, hogy a bíboros szólhatott volna tapintatosabban is, de tanácsa meglepőnek semmiképp sem mondható, hiszen közismert, hogy ez a Vatikán álláspontja. Négy évvel ezelőtt a Szentszék hivatalos állásfoglalásában szinte szó szerint ugyanazt ajánlotta a katolikus lányoknak, mint most a lisszaboni pátriárka: „Alaposan gondolják meg, mielőtt muzulmán férfit választanak férjüknek”, mert gyakori eset, hogy a házasság után emberi jogaik súlyosan sérülnek. Az egyház szemében ez egyáltalán nem intoleráns magatartás. Annál is kevésbé, mivel sem a Szentszék, sem most a bíboros nem tiltotta meg az ilyen vegyes házasságot, holott köztudomású, hogy az egyház nem ismeri el az effajta frigyet, minthogy nem két megkeresztelt fél között köttetik.