Tiszteletre méltó, hogy Franciaország igazságügyi minisztere minél kevesebbet kíván mulasztani hivatalából. Mégis nagy felháborodást keltett, hogy Rachida Dati gyermekének születése után öt nappal már zsúfolt hivatalos programot bonyolított.

„Biztos, hogy így kell a nők ügyét védelmezni?” – teszi fel a kérdést a Le Monde-ban Sandrine Blanchard annak kapcsán, hogy a francia igazságügyi miniszter asszony öt nappal a szülés után máris munkába állt.

Rachida Dati amúgy sem a sajtó kedvence, sokan gátlástalan törtetőnek tartják, és miniszteri tevékenységét gyakran következetlen látványkormányzásnak minősítik a kommentátorok. A szülés elvben alkalmas lett volna rá, hogy rokonszenvet keltsen iránta, de nem így alakult.

A gyermek úgynevezett tervezett szülés keretében, január 2-án látta meg a napvilágot. A Le Monde nem mulasztja el megjegyezni, hogy az adott a kórházban a nők 43 százaléka császármetszéssel szül, és közéjük tartozott Rachida Dati is. A nőmozgalmak általában azt szorgalmazzák, hogy csak szükség esetén alkalmazzanak császármetszést, s a tervezett szülést sem pártolják, hacsak nem áll fenn a túlhordás vagy valamilyen károsodás veszélye. A szerző ezekkel a megjegyzésekkel arra utal tehát, hogy Dati nem követi a minél természetesebb szülésre törekvők szavát.

A szülés után hétvége következett, így a miniszter asszony csupán két napot mulasztott munkahelyéről. Az ötödik napon ugyanis karján a gyermekével egyenest az elnöki palotába sietett a kormányülésre, majd még aznap több fárasztó protokolláris eseményen vett részt.

Magatartásával a Le Monde cikkírója szerint azt a benyomást keltette, hogy a szülési szabadság csak amolyan fényűzés. Pedig nem kis küzdelem áll e vívmány mögött. Franciaországban csak 1970-ben iktatták törvénybe, hogy a nők fizetésük 90 százalékát kapják kézhez a szülési szabadság alatt. A szabadfoglalkozásúaknak és a mezőgazdasági termelőknek pedig külön meg kellett küzdeniük a fizetett szülési szabadságért. 1992 óta európai uniós irányelv írja elő a legalább 14 hetes fizetett szülési szabadságot, tavaly pedig az Európai Bizottság azt javasolta, hogy 18 hétre emeljék az időtartamot.

Rachida Datinak négy nap is elég volt. Ezután mit gondoljanak a nők? Hogy a gyermekszülés is csak egy a határidőnaplóban sorakozó elintézendők között?

Ráadásul nem ez a miniszter asszony volt az első. Tizenhét évvel ezelőtt Ségolène Royal, a szocialista párt későbbi köztársaságielnök-jelöltje, a Paris Match hasábjain jelent meg újszülött kisbabájával, és a képről nem hiányzott a környezetvédelmi miniszteri elintézendőkkel teli dosszié. Fontosnak tartotta megjegyezni, hogy miért: így akarta megmutatni, hogy a nők össze tudják egyeztetni a munkát a családdal.

A Le Monde ezután maró gúnnyal latolgatja, vajon mi vezethette Rachida Datit ebben a nyilvánvalóan egészségkárosító sietségben. Talán az, hogy az igazságügyi miniszterség fölöttébb bizonytalan állás? Hamarosan elveszti úgyis, és akkor lesz bőven ideje törődni a kisbabával? Vagy netán az édesapa maradt otthon áldozatkészen szülési szabadságon? – hangzik a még gonoszabb kérdés (az újságok hónapok óta találgatják, ki lehet a miniszter asszony gyermekének apja).

Akárhogy is, a lap szerint Rachida Dati a nőgyűlölőknek szolgáltatott jó érvet. Ezután így fordulhatnak szoptatós feleségükhöz: „Miféle fáradtságra panaszkodsz, szívem? Nem láttad Rachida Datit?”