Egyre súlyosabb geopolitikai problémát jelentenek a területük fölötti ellenőrzést elvesztő bukott államok. A nemzetközi közösség azonban képtelen megoldást találni a kihívásra – hacsak újabb pusztító terrortámadás nem következik be.
„A hidegháború vége óta egyre többször vetődnek fel a bukott államok (failed states) problémái” – írja Max Boot külpolitikai szakértő a Wall Street Journal véleményrovatában.
A decemberi mumbai terrortámadást pakisztáni szélsőségesek követték el. India korábban is figyelmeztette a szomszédos államot, hogy ha nem képes – vagy nem akarja – ellenőrzése alá vonni az ország területét, és nem lép fel a terrorista szervezetek ellen, akkor saját kezébe veszi a szélsőségesek elleni harcot, és katonákat küld a szintén atomfegyverekkel rendelkező Pakisztánba. Az indiai beavatkozásnak beláthatatlan következményei lehettek volna. Asif Ali Zardari pakisztáni elnök türelemre intette Indiát. „A mumbai terroristatámadás nem csak India ellen irányult, hanem egyúttal a nemrégiben megválasztott pakisztáni demokratikus kormány és a kormány által megkezdett pakisztáni-indiai rendezés ellen is" – írta. Zardari együttérzését fejezi ki a gyászoló indiaiakkal, és emlékeztet a tavaly október karacsi merényletre, amelyben 150 pakisztáni vesztette életét – a két hónappal később meggyilkolt Benazir Bhutto elnök asszony, Zardari felesége ekkor még csodával határos módon sértetlen maradt. Tavaly közel 2000 pakisztáni állampolgár halt meg terrortámadásban.
A szomáliai és jemeni partoknál garázdálkodó kalózok is komoly kihívás elé állították a nemzetközi közösséget. A külföldi hadihajók sokáig a nemzeti szuverenitás elvének tiszteletben tartására hivatkozva nem avatkoztak be a tavaly több mint három tucat hajót több ezres legénységével együtt fogságba ejtő banditák ellen. De a problémát az ENSZ felhatalmazásával sem sikerült megoldani: csak kevés ország vállalta, hogy hadihajókkal gondoskodjék a térség vizeinek biztonságáról.
Mit kellene tenni a bukott államokkal? – teszi fel a kérdést Boot. A 19. században egyszerű lett volna a megoldás: valamelyik nagyhatalom megszállja a területe feletti ellenőrzést elvesztő, és a nemzetközi stabilitást veszélyeztető országot. Ez azonban ma elképzelhetetlen.
A mumbai terrorista támadás után többen felvetették, hogy át kell alakítani a szuverenitás fogalmát. Mivel a pakisztáni kormány nem képes a terület feletti ellenőrzésre, nemzetközi békefenntartókat kellene az országba küldeni – javasolta Robert Kagan. Az amerikai politológus elismerte, hogy ez Pakisztán szuverenitásának megsértését jelentené. De ahogyan a humanitárius intervenció esetében sem kell tiszteletben tartani a szuverenitást, a területei fölötti ellenőrzést elvesztő államok határait is át szabad lépni. „Ideje lenne kidolgozni egy olyan elvet, amely lehetővé teszi, hogy a Pakisztánhoz hasonló országokban, ahol terroristák tevékenykednek, ne kelljen az állami szuverenitás elvét tiszteletben tartani. A 21. században a szuverenitás nem jár alanyi jogon – azt ki kell érdemelni.”
Ehhez azonban gyökeresen át kellene alakítani a nemzetközi jogot. Jelenleg a nemzeti szuverenitás szent és sérthetetlen, hacsak az ENSZ nem ad felhatalmazást a beavatkozásra. Márpedig erre csak ritkán kerül sor. És ha az ENSZ-ben sikerül is egyetértésre jutni az intervenció szükségességéről, akkor is kérdéses, hogy lesz-e olyan állam, amely hajlandó vállalni a beavatkozás költségeit és kockázatait. És, mint azt az 1994-es ruandai és a tavalyi darfuri mészárlás megmutatta, még az ENSZ-katonák jelenléte sem mindig tudja megakadályozni a vérontást.
„Tragédia, hogy a bukott államok problémáinak megoldására született javaslatok megvalósítására semmi esély – véli Boot. – Hacsak nem következik be a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokhoz hasonló katasztrófa, és az Egyesült Államok és szövetségesei nem lépnek egyoldalúan.”