Némely etnikum képviselői eleve terroristagyanúsak a hivatalos szervek szemében, és emiatt a hatóság könnyen górcső alá veheti életüket. Az eljárásnak nemcsak a törvényessége, hanem a hatékonysága is kétes.

„Polgárjogi szervezetek elfogadhatatlan hátrányos megkülönböztetést látnak abban, ha a hatóság bőrszín, etnikai hovatartozás vagy nemzetiség alapján feltételez emberekről bizonyos fajta magatartást, jeles konzervatívok azonban ezt a módszert hatékonynak tartják a terrorizmus elleni harcban, ezért alkalmazásának társadalmi árát elfogadhatónak ítélik” – olvassuk John Matsontól a Scientific Americanben.

Hogy az amerikaiak mekkora részéről gyűjtenek adatot terror-elhárítás céljából, azt nem tudni. Mindenesetre a tagállamok nem egészen fele tiltja a faji alapú adatgyűjtést, a vallási alapút pedig csupán négy. A szövetségi hatóságoknak kiadott útmutatások általában tiltják az ilyesmit, de kifejezetten megengedik, ha az adatgyűjtés a terrorizmus, az illegális határátlépés, valamint a nemzetbiztonság veszélyeztetése elleni harcot szolgálja. A repülőtéri ellenőrzéseket irányító Utazásbiztonsági Hivatalt már be is perelték faji diszkrimináció címén, bár tagadja, hogy etnikai alapon szűrné az utasokat.

William Press, az austini Texasi Egyetem számítástechnikai kutatója tanulmányt tett közzé az Amerikai Tudományos Akadémia Közleményeiben arról, hogy a származásuk miatt az átlagnál gyanúsabbnak minősülő emberek tömeges megfigyelése-szűrése-ellenőrzése nem hatékonyabb, mintha mindenfajta különbségtétel nélkül, véletlenszerűen választanák ki a szűrendő egyedeket a sokaságból. A matematikai számítással igazolt megállapítás magyarázatát a szerző abban jelöli meg, hogy a gyanús sokaságban is elenyészően alacsony a csakugyan veszélyes egyedek száma, ezért nagy veszteséggel jár értelmetlenül át- meg átszűrni az ártalmatlan elsöprő többséget.

A matematikai modell szerint az optimális eredményt az hozná, ha tudnák, hogy az átlagosnál hányszor több veszélyes személy van egy-egy célcsoportban, s ennek a számnak a négyzetgyökével arányosan több embert ellenőriznének e csoport tagjai közül. De persze az a bizonyos szorzószám, amelyből aztán négyzetgyököt kellene vonni, senkinek sincs a tarsolyában.

A Scientific American szerzője némileg riadtan teszi fel a kérdést, hogy vajon eszerint mégis csak van létjogosultsága a származás szerinti csoportosításnak és szűrésnek? Press azonban megnyugtatja: a négyzetgyökvonás után nagyon kis szorzószám maradna, így maguk az alkalmazók ítélnék feleslegesnek, hogy ezért a kis előnyért borzolják a közvélemény idegeit a származás szerinti kategorizálással.