Ha megtépázott megtakarításainkat be akarjuk fektetni, jó lesz idejében megtudnunk, hogy mikor kezd a gazdaság kilábalni a válságból. Szerencsére van fogódzó, méghozzá nem is egy, hanem mindjárt tíz.

„Most, hogy a gazdasági visszaesés a második évébe lép, legfőbb ideje a talpra állás jeleit kutatnunk a horizonton – olvassuk Dan Kadlec útmutatását a Time magazinban. – A növekedési statisztika csak utólag igazít el bennünket. Előbb egészen hétköznapi jelekbe ütközhetünk, például, hogy csak a bevásárlóközpont bejáratától távolabb találunk parkolóhelyet. De hamarosan kőkemény bizonyítékokat is szerezhetünk.”

Kadlec tíz mérőszámot ajánl a válság végét várók figyelmébe; íme a legfontosabbak.

A válság a lakáspiacon kezdődött. Amikor az emberek ismét egyre több lakást vesznek majd, biztosak lehetünk benne, hogy túl vagyunk a mélyponton. A megvalósult és tervezett lakásvásárlások számát mutató amerikai adat hozzáférhető az interneten.

A munkanélküli adatok meglehetős késéssel jelennek meg, de a kormány nyilvántartja, hány órát dolgoznak az amerikaiak heti átlagban. Most éppen 33 óránál tartunk. Amikor ez az érték eléri a 35-öt, elmondható, hogy megkezdődött a fellendülés. A munkaadók ugyanis előbb a munkaidőt csökkentik, s csak aztán fanyalodnak elbocsátásokra. De ugyanígy lesz a válság végén is: előbb a munkaidő közelíti meg az engedélyezett maximumot, s utána következik az új dolgozók felvétele.

Jó mutató az autóeladások száma is. Az embereknek van pénzük, de amikor bizonytalannak látják a jövőt, nem cserélik le az autójukat.

A kiskereskedelmi forgalom alakulását is érdemes figyelni, de az első jelek nem az összesített számokban mutatkoznak meg, hanem az eladások szerkezetében. Ha enyhül a válság, az emberek a diszkontáruházaktól a szaküzletek felé fordulnak. Ez utóbbiak adatait érdemes figyelni az interneten.

Sokat elárul az is, mennyivel nagyobb hozamot ígérnek a vállalati kötvények, mint az állampapírok. Ma 4 százalékpontos különbség van közöttük. Ha az emberek bíznak a fellendülésben, be szokták érni 2 százalékos felárral is.

Kiválóan eligazít továbbá az úgynevezett ’spagetti-skála’. Válság idején az emberek kevesebb húst és több tésztát fogyasztanak. Érdemes figyelni, hogyan alakulnak a legnagyobb tésztaipari vállalat, az American Italian Pasta Co. eladási és tőzsdei adatai.

Megbízható útmutatással szolgál az is, hogyan fogy a kartondobozokhoz való különleges papír. Ahol ilyet vesznek, ott úgy tudják, hogy valaki csomagoltatni, vagyis szállítani akar valamit.

Rossz jel viszont, ha a bankok tárgyaló- és behajtó emberei kedvesek, és csekély törlesztő-töredékkel is beérik. Ilyenkor attól tartanak, hogy nincs pénzünk, s azt a keveset, amink van, más tartozásaink törlesztésére fordítanánk. Ha majd ismét szigorúak lesznek, fellélegezhetünk.