Sokan azt jósolják, hogy Kínában veszélybe kerül a kommunista vezetés hatalma, ha a válság hatására nő a munkanélküliség. A Kínában élő elemző szerint azonban épp ellenkezőleg: a korábban széthúzó pártvezetés a válság hatására zárja a sorait.
„Amikor a pártvezetők március elején az Országos Népi Gyűlésben a gazdasági válság megfékezésére vonatkozó javaslatokkal álltak elő, hallgattak a nagy titokról. Arról, hogy a gazdasági válság rendkívüli lehetőségeket teremt a kínai kormány számára” – írja James McGregor Kínában élő közgazdász a Forbes magazinban.
Mint arról a Metazin is beszámolt, Kína két tűz közé került a globális válság hatására: egyrészt kénytelen továbbra is hitelezni az Egyesült Államoknak, különben még nagyobb mértékben csökken az export, másrészt a hazai gazdaságot is élénkítenie kell, és gondoskodnia munkanélkülivé váló tízmilliókról.
Joshua Kurlantzick, a New Republic Kína-szakértője már tavaly decemberben felvetette, hogy „a pénzügyi összeomlás hatására megdőlhet a kínai politikai rendszer”. Az emberek és a vezetés hallgatólagos megállapodása értelmében a nép megtűrte az autoritárius vezetést cserébe némi jólétért – emlékeztetett Kurlantzick a gulyáskommunizmus jól bevált receptjére. Ha a gazdaság visszaesik, az emberek semmisnek tekintik a hallgatólagos egyezséget, nem kérnek majd a sült kacsa nélküli kommunizmusból, és tüntetések törhetnek ki.
McGregor éppen fordítva látja a dolgot: szerinte a válság kapóra jön a kommunista vezetésnek. McGregor arra emlékeztet, hogy Kína már a válság kirobbanása előtt is súlyos gondokkal küszködött. Vidéken évente több ezer tüntetést regisztráltak, a gyárakban eddig is borzalmas körülmények uralkodtak.
A politikai befolyással rendelkező városi középosztály ezzel persze nem törődött, hiszen saját jóléte nem forgott veszélyben. A válság hatására azonban már a gazdasági fejlődés és a kereskedelem fellegvárainak számító városokban is megjelentek a tüntetők.
McGregor szerint a kommunista vezetés hatalma még sincs veszélyben. A válság hatására végre egyre több szó esik a strukturális problémákról: az egyenlőtlenségtől, a korrupcióról és a környezetszennyezésről. Korábban egyebek között azért nem lehetett megoldást találni a bajokra, mert nem volt érdekazonosság a pártvezetés és a helyi hatalmasságok között. Még ha Peking kísérletet tett is a reformokra, a helyi vezetés bojkottálta az érdekeivel ellentétes intézkedéseket. Amikor a pártvezetés a gazdák terheinek könnyítése érdekében eltörölte az adókat, a helyi vezetők más módot találtak a termelők sanyargatására.
A válság végre egységbe kovácsolhatja a helyi és a pekingi vezetést. A politikai elit tudja, hogy csak akkor maradhat hatalmon, ha egységesen lép fel, és legitimitásának megőrzése érdekében végre tényleg tesz valamit az emberek életkörülményeinek javítása érdekében.
Miközben a világ kormányainak többségében a széthúzást erősíti a válság – véli McGregor –, a kínai kommunisták zárják a soraikat. Hiába, a jól képzett párvezetés még emlékszik a régi jelszóra: egységben az erő.