Elemzők azzal riogatják az amerikaiakat, hogy az ország helyzete a kilencvenes évek Japánjához hasonlít. A Valutaalap korábbi vezető szakértője szerint a helyzet ennél is súlyosabb, mert az Egyesült Államokat a fejlődő piacokra jellemző válság sújtja.
„1998 tavaszán, még Jelcin elnöksége idején egy nemzetközi befektetői csoport tagjaként azt próbáltam kideríteni Moszkvában, hogy milyen irányba halad az orosz gazdaság. A Valutaalapnál és a Wall Streeten eltöltött évek alapján azt hittem, hogy már mindent tudok az ázsiai, a kelet-európai és a latin-amerikai feltörekvő piacokról. Az orosz pénzügyminisztériumban tapasztaltak azonban még engem is sokkoltak. Azt láttam ugyanis, hogy fiatal oligarchák egy csoportja önző céljai megvalósítása érdekében Anatolij Csubajsz minden erőfeszítése ellenére a csőd szélére sodorja az orosz gazdaságot. Azt viszont álmomban sem hittem volna, hogy valami hasonló megtörténhet az Egyesült Államokban is” – írja Desmond Lachman, az American Enterprise Institute közgazdásza.
A gazdasági válság kapcsán tekintélyes közgazdászok adtak hangot azon véleményüknek, hogy az Egyesült Államokban a kilencvenes évek japán válságához hasonló visszaesés alakulhat ki. Lachman viszont úgy gondolja, hogy az elmúlt hónapok amerikai eseményei inkább a feltörekvő országok válságaival állíthatók párhuzamba: „attól tartok, az Egyesült Államok egyre inkább Argentínára, Oroszországra és más hasonló feltörekvő piacokra hasonlít.”
A fejlődő országokat annak idején az eladósodás és a kölcsönből finanszírozott növekedés sodorta bajba, és ugyanez történt most az Egyesült Államokkal. Amerika, csakúgy, mint korábban Argentína, a külföldi hitelezők köldökzsinórján él.
Az AIG, a Bear Sterns és a többi csődbe (vagy csőd közeli helyzetbe) jutott amerikai pénzintézet vezetői ugyanazt tették, mint az orosz oligarchák a kilencvenes évek végén: óriási kockázatot vállaltak a busás haszon reményében, nem törődve azzal, hogy milyen nemzetgazdasági következményekkel jár a működésük.
Aztán amikor beütött a krach, a pénzügyi szektor befolyásos vezetői, akik korábban a piac mindenhatóságáról győzködték a politikusokat, a nemzetgazdaság összeomlására hivatkozva állami segítséget kértek a veszteségek ellensúlyozására. A Bear Stearnsnek, a Fannie Maenek és a Freddie Macnek még sikerült meggyőznie a kormányt, fél évvel később a Lehman Brothers azonban már nem kapott pénzt. A pénzügyi lobbi Lachman szerint hasonló köröket futott le az ázsiai, az argentin és az ázsiai válság idején.
A dolog külön pikantériája, hogy az Egyesült Államok az ázsiai hitelválság idején arról győzködte az érintett kormányokat, hogy ne avatkozzanak be a piacba, és ne nyújtsanak kormányzati támogatást a csőd szélére került bankoknak.