A gazdasági válság kirobbanása óta a közvélemény felháborodottan fogadja, ha a bankárok milliós jutalmakat vesznek fel. A politikusok sem adják alább, miközben az állami vállalatok vezetői is csillagászati fizetéseket tesznek zsebre.

„Azt gondolják, hogy a bankokban alkalmazott jutalmazási rendszernél elképzelni sem lehet abszurdabbat és pazarlóbbat? Akkor vegyék csak szemügyre a közszférát” – írja Ross Clark konzervatív publicista a brit Spectator magazinban.

A bankárok manapság közutálatnak örvendenek: mindenki őket hibáztatja a gazdasági válságért. A politikusok pedig a közvélemény nyomására mindent elkövetnek a milliós banki jutalmak letörése érdekében. Az Egyesült Államokban hatalmas felháborodást váltott ki, hogy a csődtől állami dollármilliárdokból megmentett AIG biztosító vezetői több százmillió dolláros jutalomra tettek szert. Barack Obama is rosszallását fejezte ki, a kongresszus pedig 90 százalékos adóval sújtotta a bónuszokat. A legtöbb jutalmazott vissza is adta prémiumát. Angela Merkel német kancellár szintén élesen bírálta az állami támogatásban részesülő pénzintézetek jutalmat felvevő vezetőit. Gordon Brown brit miniszterelnök bejelentette, hogy meg fogja akadályozni az állami segélyben részesített bankok alkalmazottainak premizálását, és a francia kormány is hasonló lépéseket tervez.

És mi a helyzet a közszférával? – teszi fel a kérdést Clark.

Amikor Clive Briault, a brit pénzügyi és számviteli ellenőrzőszervezet elnöke a Northern Rock tavaly áprilisi csődje után kénytelen volt lemondani, összesen 356 452 font (közel 120 millió forint) végkielégítést tehetett zsebre. „Egy állami alkalmazott lemond, miután nem tudta teljesíteni a rábízott feladatot, és még jutalmat is kap” – kommentálja a történetet Clark, hozzátéve, hogy egyáltalán nem egyedi esetről van szó. A brit egészségbiztosító első embere 250 000 fontot (több mint 80 millió forintot) kapott: azért mondott le, mert a hivatalos vizsgálat szerint nem tett meg mindent egy 345 ember halálát okozó fertőzés megfékezéséért.

Clark arra is rámutat, hogy az állami szférában nemcsak a jutalmazás rendszere vetekszik a bankárokéval. A köztisztviselők és az állami intézmények vezetői az elmúlt években a versenyszféra magas fizetéseire hivatkozva részesültek jelentős béremelésben. A brit államvasutak igazgatóját a tavaly több mint 50 százalékos fizetésemelés után 1 244 millió fontos (több mint 400 millió forintos) éves fizetés illeti meg – annak ellenére, hogy munkáját sok bírálat éri. A londoni olimpia előkészítéséért felelős megbízott 624 000 fontot (több mint 200 millió forint) kap, holott a munkálatok nem haladnak a tervezett ütemben.

A parlamenti képviselők költségtérítése körül is gyakoriak a botrányok. Sokan Jacqui Smith belügyminiszter távozását követelték, miután kiderült, hogy évi 24 000 font (közel 8 millió forint) költségtérítést számol el a húgával közösen bérbe vett második lakásáért. Könnyű elképzelni, mekkora felháborodást okozott, amikor kiderült, hogy férje 67 fontos szexfilm-előfizetését is elszámolta.

Az önkormányzatoknál sem sokkal jobb a helyzet. Egyes önkormányzatok még a gyalog és kerékpárral munkába járó képviselőknek is fizetnek kilométerpénzt. Igaz, a parlamenti és az önkormányzati képviselők legalább „alulról” leválthatók – ismeri el Clark. Az állami vállalatok vezetői és az állami intézményeknek dolgozó tanácsadók viszont nem.

Az elmúlt években a közszféra vezetői a versenyszféra magas fizetéseire hivatkozva alkudtak ki jelentős béremelést és bónuszokat. Most azonban, hogy a versenyszférában a válság miatt csökkennek a bérek, érdekes módon nem akarják újratárgyalni a fizetésüket – jegyzi meg epésen Clark. Hozzátehetjük, hogy kinevezőik, a politikusok szintén nem firtatják a dolgot, beérik a bankárok egzecíroztatásával.