Amerika új elnöke kerülje a fölösleges súrlódásokat Oroszországgal, és keresse a pragmatikus együttműködés lehetőségét – javasolja a veterán politikus. Medvegyev orosz elnök szintén azt kéri Washingtontól, hogy szakítson a múlttal.
„Egyesek szerint Oroszország mindig is birodalom marad, amely katonai ellenőrzés alatt akarja tartani szomszédait. Szerintem viszont felelősségteljes 21. századi állammá válhat, amely segíthet biztonságosabbá tenni a világot” – írja Bill Bradley volt demokrata szenátor a Foreign Policy magazinban.
Bradley – aki az 1964-es tokiói olimpián a győztes amerikai kosárlabda válogatott csapatkapitánya volt, később pedig tizennyolc éven át képviselte New Jersey államot a szenátusban – az elmúlt tizenhat év hibás washingtoni politikáját teszi felelőssé az orosz−amerikai viszony megromlásáért. Amerika szerinte Clinton elnök idején nem nyújtott elegendő segítséget Oroszországnak a válságos években, és eltűrte, hogy az a kevés is eltűnjön a korrupció útvesztőiben. Bush elnöksége alatt pedig egyáltalán nem vette figyelembe Oroszország érdekeit és érzékenységét. Bradley elismeri, hogy az orosz demokráciának súlyos hiányosságai vannak, de úgy véli, hogy a nemzetközi stabilitás érdekében nem ezeket kellene a két ország kapcsolatának középpontjába állítani, már csak azért sem, mert ettől nem várható semmi haszon.
Amikor Obama elnök Londonban első ízben találkozott Medvegyev orosz államfővel, félig-meddig követte Bradley tanácsát: a leszerelésre helyezte a fő hangsúlyt, de egyúttal nem mulasztotta el megemlíteni, hogy aggályai vannak Moszkva szomszédság-politikájával és demokrácia-felfogásával kapcsolatban.
A Washington Post szerkesztőségi vezércikkben elékeztet rá, hogy a londoni találkozó előtt egy nappal Moszkvában brutálisan megverték Lev Ponomarjovot, a legismertebb orosz emberjogi aktivistát, és helyesli, hogy Obama elnök ezt az esetet nyíltan szóba hozta a találkozón.
Obamának igaza van, amikor fegyverzetkorlátozási egyezményre törekszik Oroszországgal, és együttműködést kér az iráni atomtervek, illetve a terrorizmus ügyében. „De tudatnia kell a Kremllel, hogy nem helyeselheti az önkényuralmi és neoimperialista törekvéseket. Amíg ezek az orosz politika részét képezik, Moszkva hiába fantáziál az orosz-amerikai globális partnerségről.”
Ez a megjegyzés nyílt válasz Dmitrij Medvegyev elnöknek a találkozó előtt két nappal a Washington Post hasábjain megjelent cikkére, amelyben az orosz államfő Amerikát teszi felelőssé a viszony megromlásáért, és gyakorlatilag azt ajánlja, hogy a két ország közösen igazgassa el a világ dolgait.
Cikkének végén Medvegyev Aléxis de Tocqueville-re hivatkozik, mondván, hogy a nagy francia e két országnak valaha egyaránt nagy jövőt jósolt. Eddig azonban külön-külön próbálták beváltani a jóslatot, s most ideje, hogy összefogjanak.
Az amerikai demokrácia híres francia tanulmányozója valóban azt írta jó másfél évszázada, hogy „a jelek szerint a Gondviselés valamely titkos óhajánál fogva mindkettő arra hivatott, hogy a fél világ sorsát a kezében tartsa”. Medvegyev figyelmét éppen csak az az apróság kerülte el, hogy Tocqueville homlokegyenest ellentétes jövőt jósolt a két nagyhatalomnak. Úgy vélte, Amerika a szabadság elve alapján növeli befolyását, Oroszország pedig az erő és az egyszemélyi hatalom révén.