A brit munkaügyi központok nem utasíthatják vissza a legális erotikus szolgáltatások álláshirdetéseit. A kormány kemény fellépést ígér a prostitúció ellen, de az erotikus programként hirdetett szexuális szolgáltatásokkal nem tud mit kezdeni.
„Ha jogi szempontból nem lehet megkülönböztetni a szexshopok elárusítói állásait a szexuális szolgáltatástól, akkor nagyon gyorsan tennünk kellene valamit. Ha a munkahelyi központok a szexuális szolgáltatást az egészségügyi és a vendéglátó-ipari tevékenységgel egy sorba állítják, az normalizálja a szexipart, és az alvilág hálója felé tereli a nőket” – olvassuk Jenni Russell cikkét a Guardian véleményrovatában.
Mint arról a Metazin is beszámolt, a brit kormány kemény fellépést ígért a prostitúció ellen. Jacqui Smith belügyminiszter tavaly a Munkáspárt kongresszusán bejelentette, hogy törvényjavaslatot terjeszt a parlament elé az utcai prostitúció teljes tiltásáról. A belügyminiszter elképzelései szerint a jövőben rendőrségi eljárás indulhat az utcán lányokat leszólító férfiakkal szemben. Szigorúbb szabályok vonatkoznak majd a legálisan üzemelő bordélyházakra is: Jacqui Smith azt szeretné, ha azonnal eljárás indulhatna minden olyan piros lámpás ház ellen, amelyet futtatók üzemeltetnek. A törvényjavaslat értelmében bűncselekménynek tekintendő az is, ha valaki a nem önállóan dolgozó örömlányok szolgáltatását igénybe veszi. A kormány így akarja egyértelművé tenni a közvélemény számára, hogy elfogadhatatlannak tartja a test áruba bocsátását.
Russell arra hívja fel a figyelmet, hogy ez a retorika hatástalan: még a hivatalos munkaközvetítők is kínálnak erotikus jellegű állásokat. Gyakoriak az internetes szexkamerás álláshirdetések, és előfordult az is, hogy sztriptízbárba kerestek táncost. Az escort szolgáltatók, a masszázsszalonok és a meztelen modelleket közvetítő ügynökségek is előszeretettel hirdetnek a munkaközvetítőknél.
Hogyan lehetséges, hogy az állami munkaügyi hivatalok az efféle hirdetéseket is közzéteszik? A jelenség hátterében egy 2001-es bírósági döntés áll. Egy szexbolthálózat tulajdonosa pert indított az egyik munkaügyi központ ellent, amiért az nem volt hajlandó adatbázisába venni az álláshirdetését. Arra hivatkozott, hogy a szexbolt üzemeltetése nem törvényellenes, így nem lehet hátrányosan megkülönböztetni az általa hirdetett állást. A bíróság helyt adott a beadványnak, kártérítést ítélt meg a felperesnek, és indoklásában kitért rá, hogy a törvénybe nem ütköző erotikus szolgáltatásokat semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem érheti.
Russell szerint a jelenleg alkalmazott gyakorlat mégiscsak elfogadhatatlan, hiszen azt a benyomást kelti, hogy az erotikus szolgáltatásnak álcázott szexuális szolgáltatások sem társadalmi, sem jogi szempontból nem nehezményezhetők. De hogy miképp lehetne jogi szempontból is elfogadható megoldást kínálni a morális problémára, azt már Russell sem árulja el.