Amerikában semmi sem képes úgy egyesíteni és feltüzelni a jobboldal híveit, mint az abortusz elleni harc. Talán ezért halogatja Obama elnök az abortusz liberalizálását, pedig a kampányban még nagyon fogadkozott.
„Ha elnökké választanak, első dolgom lesz, hogy aláírjam az abortusz szabadságáról szóló törvényt” – idézi Barack Obama 2007-ben tett nyilatkozatát a New Republic hasábjain Jon A. Shields. És mindjárt hozzáteszi, hogy az elnök ezt az ígéretét nem váltotta be, sőt, a jelek szerint nem is tervezi beváltani.
Mi több, a szabadválasztás-párti (abortuszpárti) mozgalmak sem sürgetik, hogy cselekedjék mihamarabb. Pedig a törvényjavaslat már 2007-ben elkészült. Ha elfogadnák, az Egyesült Államok visszatérne a hetvenes évek közepének gyakorlatához, amikor is bírói ítélet mondta ki, hogy az anyának joga van a terhesség megszakítására a terhesség korai szakaszában. A szöveg, amely kivételes esetben, az anya egészsége védelmében, sőt, indokolt esetben az ötödik hónap után is lehetővé teszi a magzatelhajtást, mindig elhalt az illetékes kongresszusi bizottságokban, sohasem került a két ház plénuma elé. 2007-ben előterjesztői között szerepelt Barack Obama, Illinois állam szenátora is. Jerold Nadler New York-i képviselő, aki több ízben is a törvény előterjesztője volt, közölte a sajtóval, hogy a javaslat „ismételt beterjesztése a közeljövőben nem várható”.
Több abortuszpárti szervezet legfrissebb közös jelentésében meglepő módon nem sürgeti a kérdés felvetését, hanem úgy fogalmaz, hogy ennek a törvénynek az elfogadtatása „nem szerepel a prioritások között”. Pedig a kongresszus mindkét házában a demokraták vannak többségben, s ők általában abortuszpártiak. Olyannyira, hogy 2003-ban a terhesség előre haladott szakaszában alkalmazott „részleges szülés” technikát megtiltó törvényt is több mint 130 képviselőjük ellenezte.
A „részleges szülés” ügyében vívott csata nemcsak a törvényhozásban hozott győzelmet a jobboldalnak, hanem a közvélemény támogatásáért vívott küzdelemben is. A médiaetika tilalmai miatt a nézők és az olvasók csak rajzokból tájékozódhattak erről a módszerről, de az is éppen elég volt. Hiszen az eljárást általában négy-öthónapos magzatokon végezték, akik már nagyon hasonlítanak az újszülöttekre. A rajzokon a közönség azt láthatta, hogy miután az embrió teste kikerül a hüvelyből, átszúrják a koponyáját, s az összeroskad, amikor vákuumos eljárással eltávolítják belőle az agyvelőt. Ezután a fej is akadálytalanul kijut a levegőre, és ezzel az abortusz befejeződik. A törvény azt állapítja meg, hogy ez különösen embertelen eljárás, és mint ilyen, tilos. Ezzel pedig a közvélemény elsöprő többsége is egyetért.
A „részleges szülést” igen ritkán alkalmazták, tilalma nem változtatott azon, hogy az abortusz bevett, a terhesség korai szakaszában alkalmazott módjait szabadon, kisebb helyi korlátozásokkal alkalmazhatják Amerikában. A körülötte zajló vita azonban nagy lökést adott az „életpárti” (abortuszellenes) mozgalomnak. A közvélemény nem egészen fele helyesli a magzatelhajtás engedélyezését, s így van ez már a hetvenes évek óta. Az egyre világiasabb amerikai társadalomban ennek az aránynak a növekedése lett volna várható, ehelyett az ezredforduló után az abortusz ellenzőinek tábora nőtt, bár nem nagy mértékben. Kivált a 18 és 29 év közötti amerikaiak körében magasabb az ellenzők aránya, mint az eggyel idősebb korosztályban.
Amióta a „részleges szülést” tiltó törvényt beiktatták, az abortuszellenes mozgalom, és vele a konzervatív tábor elvesztett egy igen sikeres kampánytémát. Obama és tábora nyilván nem akarja önként visszaadni e fegyvert az ellenfél kezébe. Ezért késlekednek a demokraták az új abortusztörvény benyújtásával.