Tizenöt percre mindenki híres lehet - mondta Andy Warhol. Ma már ott tartunk, hogy mindenki Hitler lehet 15 percre.

Andy Warhol azt jósolta a hatvanas években, hogy nemsokára mindenki híres lehet tizenöt percre. Jó prófétának bizonyult - gondoljunk csak a valóságshow-kra. De azt ő sem látta előre, hogy a média bárkiből Hitlert csinálhat.

A Beautiful Atrocities blog - szerzője csak Jeffnek nevezi magát - egyéb "gyönyörű rémségek" mellett a túlzónál túlzóbb Hitler-összehasonlítások gyűjtésére szakosodott.

A szenátusi obstrukció szabályai körül folyó vitában a republikánus Santorum szenátor így fakadt ki: "Micsoda arcátlanságra vetemednek, akik azt mondják, hogy 'ne merjétek megváltoztatni ezt a szabályt'! Ez pont olyan, mint amikor Hitler így beszélt 1942-ben: 'Párizsban vagyok. Hogy mertek megtámadni engem? Hogy meritek bombázni a városomat? Ez a város az enyém.'"

A demokrata Byrd szenátornak viszont az obstrukció szabályainak megváltoztatására irányuló republikánus kísérletről jutott eszébe a náci diktátor: "Hitler mindig a törvényesség leplébe burkolódzott. Tisztában volt vele, hogy milyen hatalmas pszichológiai előny, ha sikerül úgy beállítania a dolgokat, mintha a legalitás oldalán állna."

A hivatalos észak-koreai hírügynökség Rumsfeld amerikai hadügyminisztert "Hitlernél is rosszabb mészárosnak" nevezte.

De van olyan politikus is, aki nem az ellenfél lebunkózására használja az általában nem hízelgőnek szánt hasonlatot. Mugabe zimbabwei elnök egy közelmúltban tartott beszédét idézi a "gyönyörű rémségeket" gyűjtő blogger: "Még mindig én vagyok korunk Hitlere! Annak Hitlernek csak az volt a célja, hogy igazságot szerezzen a németeknek, hogy kivívja a nép függetlenségét, jogait az erőforrásokhoz. Ha ezt jelenti Hitlernek lenni, akkor én tízszeresen is Hitler vagyok."