Egyre népszerűbb Ayn Rand 1957-es magnum opusa, amelyben az amerikai írónő azt mutatja be, milyen gyászos következményekkel járhat a kapitalizmus megzabolázása. Az állami beavatkozás ellenzői szerint félő, hogy a regény valósággá válik.
„Van, ami recesszió idején is mindig kelendő: az alkohol, a csokoládé, a mozijegy és a cigaretta. A mostani gazdasági összeomlásban azonban egyre népszerűbb egy több mint ötven éve megjelent regény is, amely egy elképzelt gazdasági összeomlásról szól. Szerelmesei szerint azért, mert civilizációnknak a könyvben lefestett összeomlása lassan valóra válik” – adta hírül a Guardian. A cikk apropója: Ayn Rand amerikai író és filozófus 1957-ben megjelent Atlasz vállat vont című monumentális, 1200 oldalas művéből egyre több fogy a válság kirobbanása óta.
A regény a libertáriusok és az anarcho-kapitalisták egyik kedvenc olvasmánya. Rand története azt meséli el, hogy mi történik, amikor az állam beavatkozik a piaci folyamatokba. A műben az állam nem akarja tétlenül nézni a versenyképtelen vállalkozások csődjét, a sikeres cégeket sarcolja. Az egyre több életképtelen vállalkozás fenntartása egyre nagyobb elvonást tesz szükségessé. A kizsigerelt vállalkozók végül megelégelik a dolgot, sztrájkot hirdetnek és kivonulnak a társadalomból, aminek következtében a gazdaság összeomlik.
A Guardian szerint félő, hogy a csőd szélére jutott cégek és bankok megmentése olyasféle hatásokkal jár, mint amilyeneket Rand felvázolt: a veszteséges vállalkozások és iparágak megmentése érdekében nőnek az adóterhek, ami ellehetetleníti a sikeres és virágzó kezdeményezéseket is. „Az emberek egyre inkább az Atlasz vállat vont szereplőinek érzik magukat” – idézi a lap John Campbell amerikai republikánus kongresszusi képviselőt.
A Forbes magazin a regény népszerűsége kapcsán hosszú listát állított össze az amerikai kormány által megmentetett cégekről: az alumíniumipari vállalatoktól az informatikai cégeken keresztül a szoftveróriásokig. A bankok is dollár százmilliókat kaptak. Az autógyárak ugyancsak állami támogatást kértek a csőd elkerülése érdekében – igaz, egyelőre csak átmeneti segélyt kaptak. A forgatókönyvet tényleg mintha Rand írta volna.
Sőt, néha úgy tűnik, hogy a valóság még Rand szarkasztikus regényénél is meglepőbb, még irodalmi mércével is túlzásnak tűnő fordulatokat produkál.
A Washington Post nemrég arról számolt be, hogy a csőd elkerülése érdekében már az amerikai Temetkezési Vállalkozók Országos Szövetsége is a kormány támogatását kéri. Sokáig maguk a temetkezési vállalkozók is azt hitték, hogy őket elkerüli a válság, hiszen a szolgáltatásaik iránti keresletet nem érinti a recesszió. Tévedtek: a kereslet valóban nem csökken, csakhogy a gyászolók egyre szerényebb és olcsóbb szertartásokat és kegytárgyakat rendelnek.
Az év elején pedig Larry Flint és Joe Francis amerikai pornómágnások fordultak a kormányhoz ötmillárd dolláros támogatásért. Azzal érveltek, hogy a szexipar és az amerikaiak libidójának javítása legalább olyan fontos, mint az autógyárak megmentése.