A legfrissebb makrogazdasági adatok láttán Amerikát hirtelen hatalmába kerítette a derűlátás. Sokan már a válság végéről beszélnek. Baloldali közgazdászok viszont arra figyelmeztetnek, hogy nem szabad félbehagyni a pénzügyi szektor reformját.
„Amerikában beköszöntött a tavasz és kitört az optimizmus: egyre többet emlegetik a gazdasági válság és a recesszió végét” – írja Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász a Guatemala Timesban.
Néhány hete még vészjósló előrejelzések dőltek a médiából a globalizáció és a kapitalizmus válságával kapcsolatban. A márciusi közhangulatot még olyan pesszimista előrejelzések jellemezték, mint Nouriel Roubinié, aki évekkel ezelőtt előre megjósolta a gazdasági válságot. Mr. Végítélet két hónappal ezelőtt megjelent elemzése szerint nemhogy fordulat történt volna, de még arra sem mutat semmi, hogy a drámai visszaesést hozó tavalyi utolsó negyedév után lassult volna a recesszió üteme. „Az amerikai pénzügyi rendszer lényegében csődbe jutott” – írta a Forbes magazinban, és kifejtette, hogy a recesszió még 2010-ben is folytatódni fog.
Az amerikai első negyedéves makrogazdasági adatok azonban jobbak voltak a várakozásnál. Egy közgazdász szerzőpáros, Brian S. Wedbury és Robert Stein május elején már arról írt a Forbesban, hogy a gazdasági válság véget ért, és még 2009 első felében újból növekedésnek indulhat az amerikai gazdaság. Az új munkanélküliek száma csökken, a fogyasztás nő, és jelentősen emelkedett a fogyasztói bizalmi index. A januári mélypont után ismét emelkedni kezdett a lakásértékesítés volumene, és nőtt a kereskedelmi forgalom. A fogyasztói árak alakulása is a recesszió végét jelzi: 2008 utolsó negyedévében éves szintre vetítve 12,4 százalékkal csökkentek az árak, az idei év első három hónapjában viszont már 2,2 százalékos volt az áremelkedés.
Az amerikai bankok pénzügyi stabilitását felmérő átfogó vizsgálat után a kormány optimizmusa is visszatért. Tim Geithner pénzügyminiszter szerint a bankszektor állapota azt bizonyítja, hogy sikeres volt a kormány válságkezelő csomagja.
A kincstári optimizmust azonban nem mindenki osztja. Főleg a baloldalról hallani kritikus hangokat.
Peter Morici, a University of Maryland közgazdásza, az Egyesült Államok Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságának korábbi vezetője például arra hívta fel a figyelmet, hogy az amerikai bankok pénzügyi helyzetének javulása mögött nem a gazdaság élénkülése áll. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (FED) alacsony kamatozású hitellel támogatta meg a pénzintézeteket, amelyeket a bankok aztán piaci kamatozással adtak tovább a lakossági kölcsönigénylőknek. Nem kell hozzá különösebb pénzügyi tehetség, hogy a 3 százalékos állami hitelt 5 százalékos lakossági kölcsönként továbbadva jelentős haszonra tegyünk szert. A különbséget – a bankok hasznát – az állam, vagyis az adófizetők állják.
Stiglitz is arra figyelmeztet, hogy a gazdasági visszaesés végére utaló adatok hátterében nem reálgazdasági folyamatok állnak, hanem az állami tőkeinjekció. A lakosság továbbra is rendkívüli mértékben eladósodott, miközben az államadósság drámaian nőtt. Az ingatlanárak nem emelkednek, és sorra jelennek meg az egyre nagyobb GDP-visszaeséssel kapcsolatos előrejelzések.
A korai optimizmus ráadásul tovább súlyosbíthatja a válságot – véli Stiglitz. Félő ugyanis, hogy a nagy derűlátás közepette háttérbe szorulnak a pénzügyi szektor feletti ellenőrzés szigorítására vonatkozó tervek, mondván, hogy a válság már úgyis lecsengőben van. A szintén Nobel-díjas Paul Krugman is óv attól, hogy a hirtelen támadt optimizmusban a kormány letegyen a bankok feltőkésítéséről, sőt, államosításáról. Ha ugyanis néhány hónap múlva kiderül, hogy koraiak voltak a recesszió végével kapcsolatos derűlátó előrejelzések, akkor újabb, a korábbiaknál is nagyobb bankcsődök jöhetnek.