A tudományra hivatkozó kormányok valójában a demokratikus vitát akarják elkerülni, és tagadják az egyenlőség elvét. A jobboldali szerző szerint ez ellentétes az amerikai demokrácia alapelveivel.
„Az uralkodó nem szorul rá, hogy meggyőzze a többieket döntésének helyességéről. Elég, ha emlékezteti őket a státusára: ő annak a tudásnak a papja, amely a nép számára nem hozzáférhető” – gúnyolódik Angelo M. Codevilla veterán diplomata és egyetemi tanár a Spectatorban azon, hogy Obama elnök, saját szavai szerint, vissza akarja állítani jogaiba a tudományt.
Az elnöki szándék ugyanis nem mást jelent, mint hogy a tudomány tekintélyére hivatkozva a kormányzat eleve érvénytelennek kívánja nyilvánítani az ellenzéki véleményeket. Codevilla szerint azonban minden politikai jellegű kérdésben többféle tudományos vélemény van, ezért az efféle hivatkozás eleve hamis. Ráadásul a tudományos vélemények politikailag nem semlegesek, hanem képviselőik világnézetét, társadalmi hovatartozását tükrözik. A tudomány tekintélyével kormányozni akaró politikusok az olyan tudományos műhelyeknek adnak támogatást, amelyek az ő világfelfogásukhoz állnak közel. Márpedig a tudományos rangot az ilyenféle támogatások adják. Vagyis a tudományos tekintély forrása részben politikai.
E felfogás eredetét a szerző a francia forradalom korára vezeti vissza. A forradalmi értelmiségiek a politikai egyenlőséget hirdették, de tudták, hogy ha csakugyan a tömeg döntene, akkor ők kerülnének a guillotine alá, nem az arisztokraták és a papok. Ezért hozták létre a bürokratikus államot, amely kivette a nép kezéből az ügyek intézését. Ennek az ideológiája volt a szakértelem. Vannak dolgok, persze a legfontosabb dolgok, amelyekhez a laikus nem ért. Ezeket az államra kell bízni. A 19. századi Franciaország, Poroszország és követőik olyan bürokráciát hoztak létre, amelyek alapos szabályzatokat dolgoztak ki arra nézve, hogyan kell a társadalomnak működnie. A választott képviseletek nagyon jól elvitatkozgattak az általánosságokon, de az ügyek intézése a szakapparátusok kezében volt.
A népi kormányzást csak Svájc és Amerika képviseli mindmáig, mert e két ország államberendezésének hagyományai a felvilágosodás előtti korba nyúlnak vissza.
A kommunizmus, minden ellenkező híresztelés ellenére a hagyományos európai államfelfogás egyik változata volt. Csak még annál is inkább hivatkozott a tudományra, minthogy Karl Marx, úgymond, feltárta volt a társadalom működésének törvényszerűségeit. Ez volt a tudományra hivatkozó antidemokratikus elitkormányzás legtipikusabb példája.
Amerikában a Roosevelt-féle New Deal idején vezették be a politikailag semleges állami hivatalok fogalmát. Ezeknek az volt a hivatása, hogy ellenőrizzék a társadalom működését. Amikor Eisenhower elnök távozott hivatalából, érezte, mi készül, és arra hívta fel a figyelmet, hogy „a közpolitika a tudományos-technikai elit túszává válhat”, és a politikai, társadalmi és gazdasági kérdésekben egyre inkább a szakértői csoportok vehetik át a döntéshozó szerepét.
Amitől Eisenhower óvott, az ma a mindennapok valósága. A baloldal egyre nagyobb előszeretettel támasztja alá álláspontját megkérdőjelezhetetlennek beállított tudományos érvekkel, hogy így megkerülhesse a közvéleményt – írja keserűen Codevilla. Az amerikai legfelsőbb bíróság 1954-es precedensértékű döntésében nem jogi és politikai alapelvekre hivatkozott, hanem egy szociológiai kutatásra, amely a bírák szerint tudományosan bizonyította, hogy a feketék számára elkülönített iskolák a közvélekedéssel ellentétben nem biztosítják az egyenlőséget. A tudományos tényként prezentált globális felmelegedés ürügyén meghiúsult az óceáni talapzat kőolajkincsének kiaknázása. Pennysylvaniában azért nem sikerült a természettudományos tananyagokba beilleszteni az isteni teremtés tanát, mert a bíróság szerint az evolúció tudományos szempontból kétségbevonhatatlan bizonyítéka a kreacionista eszmék tarthatatlanságának. És a tavalyi válság óta meghirdetett bankmentő- és gazdaságélénkítő csomagokat is úgy tálalta a kormány, mintha tudományosan bizonyított lenne, hogy a beavatkozásnak nincs alternatívája.
Codevilla azzal vigasztalódik, hogy a tudomány nevében ellentmondást nem tűrő módon kormányzó csoportok majd kivívják a lakosság haragját, ha kiderül, hogy a csoda nagy tudományosság végül mégiscsak kátyúba vezeti az országot.