Olaszországban negyven év múlva bevándorlók leszármazottjai alkotják majd az iskolás gyerekek többségét. A politika azonban még tovább vívja kilátástalan küzdelmét az etnikai sokszínűség ellen.

„Nem az a kérdés, etnikailag sokszínűek legyünk-e, vagy sem. Hanem hogy miképp tudjuk irányítani ezt a feltartóztathatatlan folyamatot” – írja Cesare Martinetti a La Stampában annak kapcsán, hogy Silvio Berlusconi miniszterelnök kijelentette: Olaszország nem akar etnikailag sokszínű lenni.

A miniszterelnök azokat az intézkedéseket vette védelmébe e szavakkal, amelyek révén kormánya az eddiginél jóval hatékonyabban szeretné távol tartani az illegális bevándorlókat. Például büntethetővé teszi a törvénytelen bevándorlást. A baloldal soraiban nincs egység, egyes vezetői rasszistának nevezik a miniszterelnököt, mások elfogadhatónak tartják, hogy Olaszország gátat akar szabni a tömeges bevándorlásnak.

A püspöki kar főtitkára kijelentette, hogy Olaszország máris etnikailag sokszínű. A katolikus egyház szerint nem ezt kell tagadni, hanem szabályozással kell elősegíteni, hogy az együttélésből integráció alakuljon ki. A La Stampa cikkírója ezzel az állásponttal ért egyet, annál is inkább, mert a számok ékesszólóak: négymilliónyian vannak a törvényes, egymilliónyian a törvénytelen bevándorlók. A legnagyobb csoportot a több mint hatszázezer román állampolgár alkotja. Torinóban például az újonnan bejegyzett vállalkozások nagyobbik felét ők hozzák létre. Piemonte fővárosában egész tevékenységi köröket szinte csak románok látnak el: közülük kerülnek ki a háztartási alkalmazottak, a bébiszitterek, az ápolónők, a kőművesek, a bádogosok, a bútorszállítók. Szinte nélkülözhetetlenek. Egyébként pedig ők is szavazhatnak az Európai Parlament olasz képviselőjelöltjeire.

Apropó európai választások: David Miliband brit külügyminiszter arra szólítja fel „az etnikailag sokszínű Nagy-Britannia több millió külföldi lakosát”, hogy szavazzanak a Munkáspártra, és akadályozzák meg, hogy „a fasiszta Brit Nemzeti Párt bejusson az Európai Parlamentbe”.

De ugyanígy etnikailag sokszínűnek tekinti magát Franciaország is – írja Martinetti, aki egyébként könyvet írt a francia politikáról, nem feledkezve meg az etnikai zavargásokról sem. Sarkozy elnök söpredéknek nevezte ugyan a második generációs bevándorló külvárosi gyújtogatókat, de sohasem vonta kétségbe a tíz százalékban muzulmán lakosú Franciaország etnikai sokszínűségét.

Etnikailag sokszínű Amerika is, és bizony, újabban Olaszország is az, akár tetszik, akár nem. Sőt, 2050-re a külföldiek a lakosság egyötödét fogják kitenni, és gyermekeik alkotják majd az iskolák tanulóinak felét.

„Tudjuk, milyen nehezen megy az együttélés, mennyire sérti a szegény negyedek lakóit, hogy a megszokott olasz bűnözőkön kívül most már külföldi bandák is garázdálkodnak a lakóhelyükön.” Ezen kell változtatni jó politikával, a szembeszökő valóságot tagadni viszont értelmetlen, ha mégoly népszerű is.