Björn Lomborg, az ikonoklaszta dán statisztikus és környezettudós szerint a környezetbarát technológiában érdekelt vállalatok a hadiipari lobbi módszereivel igyekeznek félelmet kelteni, hogy minél nagyobb állami támogatást csikarjanak ki.

„Üzleti vezetők politikusoknak és tudósoknak gazsulálva próbálják elérni, hogy a kormányok hozzanak drasztikus intézkedéseket a globális felmelegedés megakadályozása érdekében” – olvassuk a Wall Street Journal véleményrovatában Björn Lomborg, a „szkeptikus környezetvédő” cikkét. A Metazin már többször hírt adott a dán statisztikus munkásságáról, aki a klímaváltozással kapcsolatos elterjedt véleményeket túlzónak nyilvánító megállapításaival gyakran kihívja maga ellen a tudományos közvéleményt.

A nagyiparosok mindig is igyekeztek befolyásolni a politikát. Leginkább a fegyveripari lobbit szokták azzal vádolni, hogy eszközökben nem válogatva igyekszik rávenni a kormányokat a katonai kiadások növelésére.

Lomborg szerint az ökolobbi hasonló módszereket alkalmaz: a globális felmelegedés lehetséges következményeinek eltúlzásával olyan intézkedésekre akarja rábírni a kormányokat, amelyek busás hasznot hoznak neki.

Az ökobiznisz legismertebb alakja Al Gore. A korábbi alelnök és demokrata párti elnökjelölt, aki környezetvédelmi munkásságáért Nobel-békedíjat kapott, előadásaiban a klímaváltozás következményeit felnagyítva riogatja a publikumot és igyekszik elérni, hogy az Egyesült Államok támogassa az alternatív energia elterjedését elősegítő kutatás-fejlesztést. Lomborg emlékeztet rá, hogy amikor nem a felmelegedéssel riogat, Gore főállásban éppen egy olyan cég tulajdonosa és vezérigazgatója, amely az alternatív energia elterjesztését szolgáló befektetésekhez ad tanácsokat.

A Vestas, a világ legnagyobb szélturbina-gyártója a CNN Veszélyben a klíma című műsorát szponzorálja abban a reményben, hogy így sikerül meggyőznie a kormányt és a közvéleményt a szélerőművek támogatásának szükségességéről.

A hagyományos energiaóriások is felismerték a lehetőséget. Az Enron megújuló energia előállításával foglalkozó cégeket vásárolt fel. Kiszivárgott információk szerint a Kiotói Egyezmény aláírásakor az Enron belső memorandumban azt állította, hogy a cég hatalmas nyereségre számíthat a széndioxid-kvóták bevezetésével.

Gyakran az alternatív energiában nem érdekelt cégek is sokat keresnek a károsanyag-kibocsátás megadóztatásából. Az európai kvótakereskedelem szépen hozott a konyhára azon energiavállalatoknak, amelyek eladták széndioxid-kvótájukat.

Az ökolobbi az elmúlt évek egyik sikerágazata volt – idézi a statisztikákat Lomborg. Öt év alatt négyszeresére nőtt az alternatív energiában érdekelt cégek által alkalmazott hivatásos lobbisták száma. Az 50 legnagyobb érdekelt cég az elmúlt fél évben 51 millió dollárt fordított lobbizásra.

„A széndioxid-kibocsátás korlátozása keveseknek hoz nagy hasznot, a többség költségére” – utal Lomborg a spanyolországi János Károly Király Egyetem felmérésére, amelyet a Metazin is idézett, s amely szerint a környezetbarát technológia állami támogatása gazdasági szempontból egyáltalán nem tekinthető megtérülő befektetésnek.

„Kétségtelen, hogy Gore vezérigazgató valóban aggódik a globális felmelegedés miatt. De a leghangosabbak egyúttal profitot is remélnek a széndioxid-kibocsátás korlátozásából. A közgazdaságtan az efféle magatartást nevezi járadékvadászatnak.”