Japánban jóval mélyebb a recesszió, a munkanélküliség viszont sokkal alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban és Európában. Közgazdászok szerint azonban a nagyvonalú munkahelyvédelem katasztrófát okozhat.
„A kormány támogatásának köszönhetően Masaaki Taruki gyártulajdonos három hónapja petrezselymet és tormát termeszt az üzemében, miután túladott a használaton kívüli gépeken” – olvassuk a New York Times beszámolóját.
A japán vállalatok mindent elkövetnek alkalmazottaik megtartása érdekében. Amelyik teheti, a válság ellenére sem bocsát el senkit, még akkor sem, ha a termelés a megrendelések drámai visszaesése miatt szinte teljesen leáll. Felmérések szerint a dél-koreai nagyvállalatok 39 százaléka tervez leépítést – Japánban azonban nulla százalék az arányuk. A japán gazdaság márciusról márciusra, egy év alatt több mint 15 százalékot zsugorodott, a munkanélküliek aránya azonban még így is mindössze 4,8 százalék – fele az amerikainak és a nyugat-európainak.
A második világháború után meghirdetett foglalkozáspolitika középpontjában a munkahelyek védelme áll. A japán cégek a válság hatására inkább a munkaidőt csökkentik. Ebben az állam is támogatja őket: a csökkentett (de a rendes bér legalább hatvan százalékát kitevő) fizetés felét a kormány állja. Márciusban 48 000 vállalat összesen 2,4 millió alkalmazottjának megtartását tette lehetővé az állami dotáció. Mivel megrendelés nincs, a megtartott dolgozók zöldséget termesztenek, vagy a környék utcáit takarítják – munkaidőben, az állam pénzén. Taruki gépgyárában a zöldségtermesztés mellett kézműves foglalkozásokat is tartanak, ahol ajándéktárgyakat készítenek a dolgozók.
Nyugaton, ahol a recesszió hatására azonnal elkezdődtek az elbocsátások, minden bizonnyal sokan irigylik a japán munkások sorsát. A baj csak az, hogy a munkahelyek megvédelmezésének nagy ára van – jegyzi meg a New York Times. Az állam alaposan megterheli a költségvetést, amikor átvállalja a munkában tartott dolgozók fizetésének felét. Mivel a csökkentett munkaidő még így is alacsonyabb fizetéssel jár, tovább csökken a fogyasztás, és még jobban lassul a gazdaság. 15 százalékos visszaesésre 1955 óta nem volt példa.
Persze, ha az állam semmit nem adna, akkor még ennél is nagyobb mértékben visszaesne a kereslet. Az igazi kérdés tehát az volna, hogy ha már ad az állam, biztos-e, hogy a meglévő munkahelyek megtartására kell költenie. A New York Times beszámolója erre is kitér:
„A feleslegessé vált munkavállalók megtartásával életben tartjuk a nem versenyképes vállalkozásokat” – nyilatkozta a lapnak Hisashi Yamada, a Japán Kutatóintézet közgazdásza. Carl B. Weinberg gazdasági elemző szerint minél előbb megkezdődnek az előbb-utóbb úgyis elkerülhetetlenné váló leépítések, annál jobb. A fölösleges munkahelyek megtartása ugyanis a teljes gazdasági összeomláshoz vezethet.