Az orosz ellenzék azt remélte, hogy a gazdasági válság hatására politikai fordulat következhet be Moszkvában. Március óta azonban alábbhagytak a recesszióval kapcsolatos félelmek, és egyúttal csökkent a gazdasági és politikai reformok esélye is.
„Az a baj, hogy a mostani válság túl rövid Oroszországnak” – idézi a New York Times Roland Nasht, a moszkvai Renaissance Capital befektetési tanácsadó vezetőjét.
A gazdasági válság kirobbanásakor sokan reménykedtek, hogy a recesszió véget vethet az Oroszországot kézi vezérléssel irányító Putyin–Medvegyev duó hatalmának, és megnyílhat az út a liberális reformok előtt. Az olaj világpiaci árának csökkenésétől azt várták, hogy a Kreml népszerűsége csökkenni fog, és a jólét hanyatlása után már nem lehet a néppel feledtetni a szabadság hiányát. Garri Kaszparov ellenzéki vezér márciusban már azt is megpendítette, hogy a Putyin–Medvegyev duó által vezetett orosz rezsim a túlélésért küzd: a Kreml hitelfelvételre és egyre autoritáriusabb lépésekre kényszerül, hogy a súlyos gazdasági válságban hatalmon maradhasson, és elkerülje a külföldre menekülést, illetve a börtönt.
Március óta azonban nagyot fordult a világ. Az olaj világpiaci ára emelkedni kezdett, és a 40 dolláros mélypontról 70 dollár fölé kúszott, így enyhültek az orosz költségvetési hiánnyal kapcsolatos aggodalmak, hiszen egydolláros olajár-emelkedés éves szinten 1,7 milliárd dollár állami bevételt hoz. Az elmúlt két hónapban a fejlődő piacokkal kapcsolatos általános optimizmus közepette szárnyal az orosz tőzsde: március óta közel 80 százalékos az emelkedés. Dmitrij Medvegyev elnök a múlt héten már arról beszélt, hogy Oroszország túl van a válság nehezén.
A New York Times szerint megeshet, hogy a válság túl gyorsan ér véget. A lap emlékeztet, hogy az elmúlt évtizedek két jelentősebb gazdasági válsága jelentős politikai következményekkel járt Oroszországban. Jegor Gajdar volt miniszterelnök A birodalom összeomlása című könyvében a Szovjetunió felbomlását és a hidegháború végét egyebek között a nyolcvanas évek végi alacsony olajárral magyarázta. A világpiaci árak esése miatt Moszkva bevételei elapadtak, így képtelen volt fenntartani a diktatúrát. A Kreml egyre inkább nyugati hitelekre szorult, így viszont a külpolitikában is szakítania kellett a korábbi irányvonallal. A kelet-európai szocialista országok reformtörekvései elleni fellépés esetén a nyugati kölcsönök elapadtak volna. Gajdar szerint az államháztartási hiány és az eladósodottság kényszerítette ki az orosz gazdaság átfogó reformját a kilencvenes évek elején.
A kilencvenes évek végén kitört ázsiai válság is gazdasági reformokat indított el. Jelcin az összeomlás következtében döntött a devizatartalékok felhalmozása és a rubel leértékelése mellett. Az ázsiai válság hatására vezették be a 13 százalékos egykulcsos adót is.
Közgazdászok szerint félő, hogy a gazdasági kilátások javulása és a válság túl gyors lecsengése nyomán ezúttal elmaradnak a hasonló reformok. „Ha az olajár emelkedik, minek bármin is változtatni?” – idézi a lap Szergej M. Gurijev moszkvai közgazdászt.