Az Egyesült Államokban rekordmagasságban, csaknem tíz százalékon áll a munkanélküliek aránya. Sok fiatal azonban csöppet sem bánja, hogy utcára kerül. Végre szabadon hódolhat hóbortjainak és kedvenc hobbijának.

„Miközben amerikaiak milliói próbálnak állást találni, hogy fizetni tudják a hiteleket és elkerüljék a csődöt, van, aki kifejezetten élvezi a gazdasági válságot” – olvassuk a Los Angeles Timesban.

A húszas-harmincas éveikben járó amerikaiak egy része csöppet sem bánja, hogy utcára került. Sokan egyáltalán nem is keresnek munkát, inkább megtakarításaikból, a végkielégítésből, a munkanélküli segélyből, vagy szüleik támogatásából élnek – és élvezik az életet. Az angolban már a válság kirobbanása előtt új szót is találtak a jelenségre: a szórakozás (fun) és munkanélküliség (unemployment) összetételéből létrejött ’funemployment’ kifejezést.

A lap által megkérdezett, munkanélkülivé vált fiatalok arról számolnak be, hogy végre van idejük szórakozni: utazni, barátokat látogatni, olvasni, vagy egyszerűen csak a strandon lógni.

Pszichológusok szerint a jelenség hátterében az ifjú generációk nárcizmusa áll. Jean Twenge pszichológus, a közelmúltban megjelent Nárcizmus-járvány című könyv társszerzője szerint az amerikai fiatalok sokkal kevésbé ambiciózusak és karrieristák, mint a korábbi generációk tagjai. Egyre inkább rugalmas munkaidőre és hosszú szabadságra vágynak, nem pedig magas fizetésre vagy jó beosztásra. A szülők persze nem értik őket, és képtelenek felfogni, miért nem keresnek munkát, ha elvesztik az állásukat.

Őket azonban ez egyelőre nem különösebben izgatja. „Élvezik, hogy a mának élnek – legalábbis, amíg fel nem élik megtakarításaikat.”