Az elmúlt években a napilapok mellett a hetilapok olvasóinak és hirdetőinek száma is jelentősen csökkent. A helyzet súlyosságát mutatja, hogy a Time és a Newsweek is profilváltásra kényszerült. A régimódi Economist azonban szárnyal. Mi a titka?
„A hetilapok borzalmas helyzetbe kerültek az információs bőségzavarral küzdő digitális korban. A múlt században a széles rétegek tájékoztatására létrehozott hetilapok napjainkban szánalmas küzdelmet vívnak a fennmaradásért a széttagolt média világában, ahol a sajtó egyre szűkebb csoportokat akar megszólítani. A hetilapok célközönsége – a művelt, érdeklődő, de a túlzott elmélyülésre mégsem vágyó olvasók tábora – megszűnt. A napilapok információözönét megszűrni hivatott hetilapok funkciójukat vesztették, hiszen a túlzott információbőség miatt maguk a napilapok vették át a hírek összefoglalásának és elemzésének feladatát: a reggeli lapok a már mindenki által ismert, előző napi híreket kivonatolják és kommentálják” – írja Michael Hirschorn, az Atlantic magazin publicistája.
A nyomtatott napilapok bajai a hetilapokat is elérték: a csökkenő példányszám és a hirdetési bevételek miatt már a legnagyobbak is profilváltásra kényszerülnek. A Newsweek hirdetési bevételei 27, a Time magaziné 14 százalékkal estek. A Newsweek 1988-ban még 3,5 millió példányban fogyott, idén már csak 2,7 millióban, a Time eladott példányszáma közel 5 millióról zuhant heti 3,4 millióra. A közelmúltban mindkét lap bejelentette, hogy a hagyományos heti hírösszefoglaló helyett hosszabb elemzéseket és riportokat közöl, és ezzel a szélesebb rétegek helyett az elit olvasókat veszi célba.
A továbbra is a régimódi modellt követő Economist viszont virágzik. A londoni székhelyű hetilapból már az Egyesült Államokban is egyre több fogy, és példányszám tekintetében hamarosan megelőzheti a Newsweeket. A hirdetési bevételek pedig 25 százalékkal nőttek tavaly.
Mi az Economist titka? – kérdezi Hirschorn. Hiszen az Economist 7 dolláros ára csillagászatinak számít az ingyenlapok virágzásának korában. Minőség tekintetében a jobboldali liberális Economist a jobb hetilapok közé számít, de azért nem lehet azt mondani, hogy utolérhetetlen színvonal jellemzi. A lap a heti hírösszefoglalók és kommentárok mellett többnyire rövid és nem különösebben eredeti cikkeket hoz.
Az Economist kínálatában nincs semmi, ami a többi régimódi hetilap, vagyis „hetente megjelenő napilap” fölé emelné. Hirschorn szerint éppen ez teszi sajátossá: a kissé közhelyes összefoglalók és a széles rétegek megszólításának kivételes képessége. Az Economist hírösszefoglalójában ugyan csak a már mindenki által ismert információkat gyűjti egybe, de a válogatás olyan jó, hogy az olvasók úgy érzik, az Economistot muszáj kézbe venni, ha követni akarják a fontos eseményeket.
„Az Economist sikerének titka nem a kiemelkedő minőség, nem a rendkívüli igényesség és nem is a szép külső. A Time és a Newsweek cikkei legalább olyan jók, mint az Economistban megjelenők, de őket senki sem tartja kötelező olvasmánynak. Az Economistról viszont egyszerűen mindenki tudja, hogy muszáj olvasnia.”