A brit kormány a jog erejével lépne fel a rasszista Brit Nemzeti Párt ellen. A liberális publicista szerint ez minden szempontból abszurd eljárás lenne, és csak a szélsőséges párt ismertségét növelné. A valódi megoldás a szólásszabadság korlátozása.

„Boldogan leülnék Rosa Parks mellé a buszon, a feketék jogainak kikövetelése érdekében. Menetelnék Martin Luther Kinggel a feketék szavazati jogát követelve. Ha úgy hozná a sors, lehet, hogy Nelson Mandelával akár fegyvert is fognék annak érdekében, hogy állampolgár lehessek saját hazámban. De kizárt, hogy a bíróságra menjek azért, hogy beléphessek egy olyan pártba, amelynek célja, hogy családommal együtt kitoloncoljon az országból” – írja Joseph Harker, a liberális Guardian publicistája.

Az EP-választások előtt sokan még úgy vélték, hogy nem kell félni az idegengyűlölő és rasszista Brit Nemzet Párt (BNP) népszerűségének megerősödése miatt. A választás után úgy tűnik, a brit kormánynak mégiscsak inába szállt a bátorság. A brit kormány Esélyegyenlőségi és Emberi Jogi Bizottsága kedden bejelentette, hogy vizsgálatot kezdeményez a szélsőjobboldali párt ellen, amiért hátrányosan megkülönbözteti a feketéket és a bevándorlókat.

A bizottság gyanúja szerint a faji esélyegyenlőségi törvénnyel ellentétes, hogy a párt kizárólag fehéreknek ad tagságot, és az is, hogy a párt által alkalmazott civilek is csak párttagok, vagyis fehérek lehetnek. A Brit Nemzeti Párt alapszabálya ugyanis kimondja, hogy csak „kaukázusi származású (vagyis fehérbőrű – a szerk.) és a kaukázusi fajból származó etnikai csoportok” tagjai léphetnek be a pártba. A hírt közlő Guardian emlékeztet rá, hogy Nick Griffint, a párt elnökét 1998-ban felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték holokauszt-tagadásért.

„Döbbenetes, hogy több kormány is szemet hunyt a Brit Nemzeti Párt kisebbségeket kirekesztő alapszabálya fölött” – kommentálta a bizottság vizsgálatának hírét Peter Tatchell emberi jogi aktivista, és megjegyezte, hogy a szélsőséges párt aligha szerzett volna két mandátumot a májusi EP-választásokon, ha az emberek tisztában vannak azzal, hogy miféle eszméket képvisel.

Harker viszont egyáltalán nem helyesli a bizottsági vizsgálatot. Abszurdnak nevezi, hogy az Esélyegyenlőségi és Emberi Jogi Bizottság csak gyanítja, hogy a Brit Nemzeti Párt rasszista – az alapszabályból ugyanis kiderül, hogy nyíltan az, vagyis nem puszta gyanúról, hanem egyértelmű tényről van szó.

De ennek ellenére sem látja értelmét a bírósági eljárásnak. Ha ugyanis a bíróság a BNP-nek ad igazat, akkor a párt még nyíltabban fogja képviselni rasszista nézeteit. Ha pedig veszít, akkor mártírszerepben tetszeleghet, elnyomást kiáltva. Arról nem is beszélve, hogy az egész jogi hercehurca teljesen értelmetlen, hiszen nem az a cél, hogy a párt az általa támadott kisebbségek tagjai előtt is megnyissa sorait, ahogyan azt az esélyegyenlőségi vizsgálat sugallja.

Bármi legyen is a bíróság ítélete, a per csak még inkább reflektorfénybe állítaná a szélsőséges pártot. Sokkal helyesebb lenne esélyegyenlőségi jogi mismásolás helyett nyíltan fellépni a szólásszabadság jogával visszaélő gyűlöletkeltés ellen – véli Harker.

„A britek jelentős része már most sem érzi szégyenletesnek, hogy kiáll a Brit Nemzeti Párt mellett, hála a szólásszabadság feltétlen joga címén szót emelő idióták fellépésének. Vajon a szólásszabadság bajnokai – akik a saját bőrükön sosem tapasztalták a faji megkülönböztetést – Hitler szóláshoz való jogát is támogatták volna? Hát nem veszik észre, hogy a gazdasági és a társadalmi problémákért a kisebbségeket hibáztató előítéletes nézeteket nem lehet észérvekkel cáfolni?”